2023. október 12., csütörtök
A hatos lépcsőházban, ahol a folyosókon mindig ott lógott a nyirkos esernyők és a régi cement szaga, a tavaszt különösen érezni lehetett. A levegő hűvös volt, de este már tovább maradt a fény mintha a nap nem is akarna elmenni.
A Kovács család tért haza: apa, anya és a tizenéves fiuk. Mindegyikük hóna alatt zöldségeszacskók és kenyér, a tetejükből kilátszott a friss újhagyma. Az ajtó előtt vízcseppek gyűltek össze valaki nemrég lépett be, anélkül, hogy megrázta volna az esernyőjét.
Az ajtókon és a postaládákon friss hirdetések lógtak fehér lapok, otthoni nyomtatóval kinyomtatva. Élénkpiros betűk álltak rajtuk: Figyelem! Sürgős vízóracsere! Legkésőbb a hét végéig! Bírság! Telefonszám alul. A papír már felpuffadt a nedves levegőtől, a festék itt-ott elfolyt. Az alsó szomszéd, néni Erzsi, a lift előtt állt és próbált telefonalni, miközben a másik kezében krumplis szatyrot tartott.
Azt mondják, bírságot vetnek ki, ha nem cseréljük ki aggódott, miközben a Kovácsék elhaladtak mellette. Felhívtam őket, egy fiatalember magyarázta, hogy ez csak a mi házunkra vonatkozik. Talán tényleg itt az ideje?
Apa megvonta a vállát:
Túl sürgősnek tűnik. Senki sem szólt előre. A közös képviselő semmit nem mond sem levelet, sem telefonhívást. És ez az akció Túl jól hangzik.
A lakásban folytatódott a beszélgetés vacsora közben. A fiú kihúzott az aktatáskájából egy másik papírt ugyanolyat, csak kettéhajtva, az ajtó résébe dugva. Anya forgatta a papírt a kezében, megnézte a vízóra ellenőrzési dátumát a számlán.
Nálunk még egy év van hátra a következő ellenőrzésig. Miért siettetik ennyire? kérdezte. És miért nem ismer senki ezt a céget?
Apa elgondolkodott:
Meg kellene kérdezni a szomszédokat, ki kapott ilyen hirdetést. És egyáltalán miféle szerviz ez, miért osztogatják mindenhol?
Másnap a lépcsőházban élénkebb lett a hangulat. A lépcsőfordulókból telefonos viták hallatszottak, a kukamellett friss híreket csevegtek. A harmadik emeletről két nő osztotta meg aggodalmait:
Nekem azt mondták, ha nem cseréljük ki, lekapcsolják a vizet! mondta felháborodva az egyik. Nekem meg kisgyerekeim vannak!
Ekkor csengő szólt az épületben: két férfi, egyforma kabátban, aktatáskával a hónuk alatt járta a lakásokat. Az egyik tabletet tartott, a másik egy köteg papírt.
Jó estét, tisztelt lakók! Sürgős vízóracsere! Akinek lejárt az ellenőrzési ideje, a közös képviselő bírságot vet ki!
A férfi hangja hangos és magabiztos volt, de túlságosan édeskés. A másik rögtön az átelleni szomszédok ajtajához lépett és elkezdett kopogtatni, min
