Húsz év ajándék nélkül: mégsem volt veszekedés.
Bálint Kovács soha nem ajándékozott semmit a feleségének, noha húsz évet töltöttek együtt békés házasságban. Nem a fukarság vezérelte, egyszerűen sosem akadt alkalma. Annával minden gyorsan történt: egy hónap ismerettség után összeházasodtak.
Találkáikat sem ékesítették ajándékok. Bálint mindig csak odasétált a kis faluba, ahol Anna élt, fütyörészett az ablak alatt, ő meg rohant ki, és a kapunál lévő padon ültek egészen éjfélig, alig beszélgetve.
Az első csókot is lopva adta, még a jegyesség napján. Aztán jött az esküvő, a hétköznapok, a gondok. Bálint ügyes üzletembernek bizonyult, disznótenyésztéséből jól megélt. Anna keményen dolgozott, kertje a szomszédasszonyok irigységét keltette. Aztán gyerekek, pelenkák, csatos ruhák, gyermekbetegségek Ajándékokra? Eszükbe sem jutott. Az ünnepeket szerényen, jó étellel töltötték. Így telt az életük, csendesen, munka közepette, de békében.
Egy nap Bálint a piacra indult a szomszédjával, hogy burgonyát és szalonnát adjon el, épp március 8-a előtt. Kiürítette a pincét, kiválogatta a krumplit, a felesleget pedig eladta. A szalonnát is jó volt most elhozni, mielőtt levágják az új disznót. A piacon kellemesen hűvös, tavaszi illatú idő volt. Meglepetésére mindent percek alatt elkapkodtak. A szalonna elment, mint a karácsonyi cukor, a krumpli meg olyan gyorsan fogyott, mintha ingyen lenne. Nem rossz gondolta Bálint, elégedetten. Anna biztos örülni fog.
A szomszéd kiszállította a cuccokat, ő meg beugrott néhány ügyet elintézni. Anna adott neki egy kis vásárlólistát. Szokása szerint elsőként betért a közeli kocsmába, hogy ünnepelje a sikeres napot. Nem hogy nagyivó lett volna, de makacsul hitte: ha most nem iszik egy pohár bort, a következő eladás is megbukik. Miután lenyelt egy korty bort, könnyedén tovább sétált, bámulva az üzleteket és a tömeget. Aztán hirtelen szinte belebotlott egy váratlan jelenetbe.
Egy üzlet előtt egy fiatal pár bámulta a kirakatban látható ruhát. A lány, frissen, mint a tavaszi viola, sóhajtozott:
Zsófi, gyerünk már, nem fogod itt bámulni egész nap!
Nézd csak, Péter, gyönyörű! Pont nekem való lenne.
Pf, ez csak egy darab anyag.
Te tökfej! Ez a legújabb divat, vintage stílus! Add nekem anyák napjára, jó?
Zsófi, tudod, hogy nincs pénzünk. Ha ezt megveszem, tésztán élünk a hónap végéig
Megoldjuk, drágám! Annyira szeretném! Már egy éve házasok vagyunk, és még karácsonyra sem kaptam semmit!
Zsófi, megőrülsz
Szeretlek, édesem suttogta, majd gyengéd csókkal belökötte a boltba.
A fiú, észrevéve Bálint tekintetét, összevonta a vállát, mintha azt mondaná: Nők, mi? Nem sokkal később kijöttek, Zsófi nevetve szorongatta a csomagot. Bálint még egy darabig nézte a ruhát. Szép, egyszerű, virágos volt, pont olyan, mint amit Anna régen viselt a randikon. Elöntötte egy régen nem érzett érzés. Vajon ez a fiatalságuk iránti nosztalgia? Vagy csak a múlt tükre? Hirtelen eszébe ötlött: Soha nem ajándékoztam meg Annát. Mindig elfoglalt voltam. Azt hittem, felesleges. De ez a fiú hajlandó megfázni is, csak hogy boldoggá tegye a feleségét. Szeretetből. És én? Szeretem még Annát? Esküvő előtt azt hittem, igen. Aztán mindent elnyelt a hétköznapiság. Munka, gondok, emlékek nélkül Hát ez a nyomorult élet!
Ez a lopott boldogság fájt. Ő is meg akarta érezni.
Határozottan belépett a boltba. Az eladólány mosolyogva közeledett:
Segíthetek?
Igen, kislány. A kirakatban lévő ruhát szeretném.
Ó, remek választás! Ez a legújabb divat, tiszta selyem, vintage stílus. A lányuk biztosan örülni fog.
Nem a lányomnak, a feleségemnek morgott Bálint.
Ó, milyen szerencsés asszony! csicsergte az eladó, miközben becsomagolta a ruhát.
Mennyibe kerül?
Amikor meghallotta az árat, Bálint majdnem elsápadt. Vagyon volt számára.
Miért ennyi? morgott.
Ez egy híres tervező műve magyarázta türelmesen az eladó.
Habozott. De Zsófi boldog arcát látta maga előtt. Végül bólintott.
Megveszem.
Kifizette, majd büszkén távozott. A szomszédja már várt. Az út hazafelé vidám volt. A szomszéd hencegett a nyereségével.
Nálad hogy ment?
Hogyhogy?
Jól eladtad?
Most már más pénzét is számolgatod? mordult fel hirtelen Bálint.
Hé, nyugi már dörmögte a szomszéd, meglepve a rossz hangulatán.
Hazaérve Anna még nem jött meg a tanyáról. Bálint etette az állatokat, takarította az istállót. De a jó cselekedet ellenére is szorongott. Miért? Megvonta a vállát, hazament, és leült egy pohár bor mellé. Aztán még egyet. Kicsit megnyugodott.
Becsapódott az ajtó. Anna megérkezett, szokásos komoly arckifejezéssel.
Itthon vagy? Hogy sikerült a piac?
Jól. Itt a pénz.
Anna megszámolta a bankjegyeket.
Hiányzik belőle. Rosszul adtad el?
Nem, csak hát, a maradék ebben a csomagban van.
Anna elővette a ruhát, gyanakodva.
Ez kinek való? Katalinnak? Túl nagy neki. Pénzt vesztegetsz
Neked van mondta félénken. Anyák napjára.
Csend.
Nekem? kérdezte hitetlenül. Komolyan?
Igen,
