Ne nézz így rám! Nekem nincs szükségem erre a gyerekre. Vidd el! egy ismeretlen nő egyszerűen a kezembe nyomta a babakendőt. Nem értettem, mi történik.
A férjemmel mindig békességben éltünk. Alig veszekedtünk. Igyekeztem jó feleség és háziasszony lenni. Egyetemistaként házasodtunk össze. Aztán teherbe estem, és ikreink születtek. Mikor a gyerekek nagyobbak lettek, kicsit vállalkozást indítottunk. Néha segítettem a férjemnek, de főként a gyerekekkel és a háztartással voltam elfoglalva. Mindig is szerettem főzni. A férjem mindig várt a hétvégére, hogy valami finomsággal kedveskedjek neki. Mindig új recepteket találtam ki, és ő volt az első, aki megkóstolta. A gyerekek is mindig kíváncsian várták, mit főzök ma. A mindennapok nyüzsgésében, a gyerekekkel, a házzal, a munkával sosem figyeltem oda, mit csinál a férjem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez az ember megcsalhat. Az utóbbi év azonban nehéz volt. A vállalkozásunk gyengélkedett, és minden fillért meg kellett spórolnunk. A férjemnek gyakran utaznia kellett az országban, hogy új üzleteket kössön. A gyerekek első osztályba jártak, így velük voltam otthon.
Egy nap, amikor a férjemmel hazafele tartottunk, egy csinos nő várt ránk. Kiszálltunk a kocsiból, és az idegen asszony odarohant hozzám, a babakendőt a kezembe nyomva.
Ne nézz így rám! Nekem nincs szükségem erre a gyerekre, ha ő nem akar velem lenni. Vidd! kiabálta őrülten, a férjemre mutatva.
Álltam, nem értve a történteket.
Megígérted, hogy otthagyod és velem leszel! Ha nem, akkor én sem akarom ezt a gyereket! köpött a lábam elé, majd hirtelen megfordult és elsétált.
Pár percig sokk hatása alatt álltam, mire észrevettem, hogy a kezemben a babakendőt tartom. Nem kérdeztem semmit a férjemtől, a tekintetéből rögtön tudtam, ki volt ez a nő, és látszott rajta, hogy a föld alá szeretne sülni. Csendben bevonultunk a lakásba. A babakendőben egy fiúcska feküdt, alig két hetes lehetett.
Te viszed haza a gyerekeket az iskolából, és mindent megveszel, amit a listára írok a babának! a férjem bólintott, szótlanul.
Azóta tizennyolc év telt el. Sok ismerősöm elítélt, nem értették, miért nevelek egy idegen gyereket, amikor már két lányom volt.
Nem kérdeztem a férjemtől soha a nőről. A fiút a sajátomként neveltem. A lányok boldogok voltak, hogy öcsük van. Nem titkoltuk előle az igazságot, és mikor felnőtt, elmagyaráztuk neki a történteket. Meglepő módon nyugodtan fogadta, még az anyját sem kérdezte. Én pedig boldog voltam. Három gyönyörű gyermekem volt, akik szerettek minket. A kapcsolatunk a férjemmel megromlott, de ő mindent megtett, hogy helyrehozza. A fiunk tizennyolcadik születésnapján családi összejövetelt terveztünk. A lányaim is eljöttek, már férjnél vannak, külön élnek. Épp leül
