“Amíg nem hagyja el azt a semmirekellőt, addig nem kap tőlünk egy fillért sem” ezt mondtam a lányomnak, hogy nem segítek neki, amíg nem válnak el.
Minden nap úgy rázza a házat a veszekedés, mintha földrengés lenne nem a férjem és én vitázunk, hanem a vejünk miatt. Az a férfi, akit a lányom feleségül vett, határtalanul lusta és felelőtlen. Már több mint egy éve nem dolgozik, csak alkalmi munkákból tengődik, a többi időt meg üresen tölti. A lányom viszi az egész család terhét, két kicsi gyereket nevel, ráadásul szülési szabadságon van. És ő? Csak úgy létezik.
Persze, a lányom nem dolgozhat teljes állásban az ikrek állandó figyelmet igényelnek. Azt mondtam, segítek, de egy feltétellel. Igen, egy kemény és világos feltétellel: addig nem adok egy forintot sem, amíg el nem válnak ettől a semmirekellőtől. Mert ha segítek neki, akkor végső soron őt is eltartom. És nem fogom finanszírozni valakinek a lustaságát.
Már az elején nem bírtam Ákost. Reméltem, hogy majd elmúlik, hogy a lányom felébred. De sajnos összeházasodtak. Ifjúság, szerelem, illúziók minden összezavarta a fejét. Most meg mi kell, hogy törődjünk a következményekkel.
A férjemmel odaadtuk nekik a nagymama lakását. Korábban ki volt adva, és ez volt a nyugdíjunk mellett az egyetlen plusz jövedelmünk. De a fiatalok nem tudtak volna bérleti díjat fizetni, úgyhogy engedtünk. Csak annyit kértem, hogy csináltassanak egy kis felújítást, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.
És akkor Ákos megmutatta az igazi arcát:
Én ezzel nem foglalkozom. Nem vagyok barkácsos, én értelmiségi vagyok. Aki fizetést kap érte, az csinálja meg. Profikat kell hívni.
De milyen pénzből, kérdezem én? Még egy csavarhúzóra sem keresett annyit. Minden, amit tud, az a filozofálás és a szerencsétlenségről panaszkodás. Este dolgozni? Nem lehet. Hétvégén? “Pihenni kell.” Nyilván megszokta, hogy mindent ingyen kap.
Amikor nyíltan megmondtam neki, hogy egy lusta senki, megsértődött. Nem igazságos velem. És a lányom? Ahelyett, hogy egy kicsit támogatna, rámförmedt:
Önök miatt veszekedtünk megint! Miért kell beleütnötök?
Úgy döntöttem, távol tartom magam. De világosan megmondtam neki: ha ebbe a helyzetbe került, akkor vállalja a következményeket. Ne jöjjön majd könyörögni. De amikor megtudtam, hogy ikreket vár, összetört a szívem. Azt hittem, Ákos magához tér, de nem semmi. Minden a nyakunkba szakadt. Mi végeztük el a felújítást, mi kerestünk kiságyat, még a lányom doktorhoz is elkísértük. Ő? Mindig a kanapén dőlve, a számítógép előtt.
Bori mindent megtett, de láttam, kezdi megérteni, kivel is házasodott össze. Együtt, ahogy tudtuk, megcsináltuk a lakást. Mindent kézzel. Persze, ő vett pár apróságot később a leértékelésből de ez nem mér
