**Naplóbejegyzés, 2023. november 15.**
A novemberi szél úgy csapott az arcomba, mintha tűzzel égetné, miközben a Duna felől áradó hideg beszivárgott a csontjaimig. Az udvaron, a repedezett beton garázsok között egy ötéves kisfiú játszott, Áronnak hívták. Anyja, Tóth Eszter, pár lépéssel arrébb állt, telefonját a füléhez szorítva, és nevetett valami barátnője ostoba pletykáján.
Áron egyre közelebb ment a part széléhez, miközben anyja teljesen elmerült a beszélgetésben. A víz zavaros volt és ádáz az őszi záporok miatt az ár is megduzzadt. Egyetlen botlás és a fiú sikoltva zuhant a vízbe, a vastag kabátja pedig azonnal lehúzta a mélybe.
Eszter nem vett észre semmit. Tovább pletykált, csak néha unottan pillantott fel.
A kisfiú fulladozva kapálózott, de az áramlat egyre távolabb sodorta. Köhögött, levegőért nyögött, a hideg szinte megbénította.
Akkor megjelent a túlparton egy férfi egy alak, akit a környék csak Kovács Bandi-ként ismert. Hajléktalan, sovány, ápolatlan külsővel, aki egy elhagyatott raktárépületben húzta meg magát.
Meghallotta a gyermek sikolyát, és gondolkodás nélkül belevetette magát a jeges vízbe, koszos ruháiban. A hullámok csapkodtak ellene, próbálták eltiporni, de nem adta fel, míg el nem érte Áront, és a gallérjánál fogva ki nem rántotta a partra.
A kisfiú zokogott, az arcát sápadt rettegés borította. Bandi a kabátjába burkolta, és a melegre vitte.
Amikor visszaértek a házhoz, Eszter végre észrevette őket, és felordított:
Mégis mit képzelsz magadról, hogy hozzányúlsz a fiamhoz?! Te mocskos csavargó!
Mert majdnem megfulladt
Inkább fulladt volna meg, minthogy a te koszos kezeid közé kerüljön!
Bandi zavartan nézett rá. A sértettség mellett mélyen megijedt a fiúért. Látni, hogy ez a nő inkább ordít, minthogy megnézze, él-e még a gyereke, egyszerűen érthetetlen volt.
És akkor Bandi olyat tett, amit senki nem várt volna tőle de ami mélyen helyes volt
Hirtelen döntött: újra magához ölelte Áront, majd gyorsan megfordult.
Hé! Add vissza őt! visítozott Eszter, de nem mert közelebb lépni.
Bandi nyugodtan továbbment, és bekopogott a szomszédos házba, ahol Takács Margit, egy jólelkű idős asszony lakott.
Segítsen a gyereknek lehelte, lélegzete is alig volt. Hívja a rendőrséget. Az anyja majdnem megölte. Láthatta maga is.
Margit azonnal felhívta a hatóságokat. Hamarosan megérkeztek a rendőrök, és elvitték Esztert, aki még mindig átkozódott. Bandi mindent elmondott, pontosan úgy, ahogy történt.
A nyomozás után megvonták tőle a gyámságot. Áron először Margitnál kapott menedéket, majd nevelőszülőkhöz került.
Bandi pedig eltűnt többé senki nem látta a környéken. Csak hónapokkal később jegyezte meg valaki: ő volt az, aki megmentette egy gyerek életét egy gyerekét, akit talán rosszabb sors várt volna, ha az anyja mellett marad.







