A rokonok rögtön kidobták az utcára a macskakölykös dobozt. Corgi maga ment utánuk, és határozottan megtagadta, hogy visszamenjen a lakásba. Számára ott vége volt mindennek
A rokonok nem tusakodtak egyszerűen csak kirakták a dobozt a kiscicákkal. Corgi csendben követte őket, és egyértelműen letagadta, hogy belépjen az üres otthonba. Az már nem jelentett semmit neki
A kutyust, akit a nagyapuka szeretettel Corginak hívott, igazából nem is volt corgi. Távolról talán hasonlított a rövid lábú, tréfás kutyákra, de közelebbről nyilvánvaló volt, hogy igazi keverék: vörös szőr, tömpe lábak, és egy mindig lendületesen csóváló farok, ha valakivel találkozott.
Corgi végtelenül barátságos, kíváncsi és rendkívül jóindulatú volt. A közelben lévő parkban, ahová az öreg gazdi vitt sétálni, csak úgy hívták, hogy isten ostora nem véletlenül. Ahogy lekerült a póráz, máris belevágott a tömegbe: mindenkivel barátkozott kutyákkal, emberekkel egyaránt. Futni, játszani, új embereket megismerni ez volt az élete célja.
A többi kutyatulaj, amint meglátta Corgit, gyakran hirtelen megfordult és elsietett tudták, különben órákig ott maradnak. Még a saját kutyáik sem tudtak ellenállni ennek a kis energiaömlenynek, és nem is akartak távozni. Így a gazdáknak kellett visszahívni őket, kézmozdulatokkal, kiabálással, néha még bottal is próbálták elriasztani Corgit.
De ő soha nem sértődött meg egyszerűen nem ismerte ezt az érzést.
Az öreg gazdi viszont gyakran megszomorodott, amikor látta, hogyan próbálják elkergetni a szeretett kutyáját. Néha beavatkozott, de Corgi mintha mindent megértett volna: megfogta a nadrágját, elhúzta, majd az ölébe bújt, megnyalta a kezét, az arcát és minden újra jó lett.
Egy nap, amikor a nyugdíjas bácsi elaludt a parkban egy padon, Corgi mint mindig kóborolni kezdett. Amikor felébredt, nemcsak a kutyát látta maga mellett, hanem egy macskát is. Egy vörös bajszú társ ült mellette, és figyelmesen nézett rá.
Új barátot szereztél? kérdezte meglepődve.
Corgi vidáman csóválta a farkát, megnyalta a gazdiját, aztán a macskát is majd letelepedett melléjük. A macska sem volt buta: elfoglalta a helyét, és elfogadta a felkínált falatokat egy kis csirkét és pár kutyasütit. Látszott rajta, hogy nem szokott hozzá az ilyenhez.
Amikor a bácsi hazaindult volna, Corgi határozottan megállt az új barátja mellett.
Na ez most mi? lepődött meg a gazda.
De Corgi egyértelműen jelezte: macska nélkül nem megy sehová. Az öreg próbált tiltakozni:
Van elég bajunk így is
De nyilvánvaló volt, hogy nincs választása. Felsóhajtott:
Hát jó, te bajszos ha már téged választott, gyere, élj velünk. Talán még vidámabb lesz így.
Később kiderült, hogy a macska valójában egy nőstény cica. Pár hónap múlva három puha kölyök jelent meg a lakásban. Corgi volt a legboldogabb. Vigyázott rájuk, játszott velük, együtt aludtak, míg Pötyörke így nevezte el a bácsi a cicát az ablakpárkányon ült és figyelte az utcát.
Az élet rendeződött. A bácsi beszerzett mindent az új családnak, és örömmel olvasott a neten macskákról, kutyákról. A szomszédok eleinte nevetgéltek, de aztán meghatódtak: minden reggel látták, ahogy a bácsi sétáltatja a színes kis csapatot Corgit, Pötyörkét és a három kiscicát.
A park helyett az udvar lett a menő közelebb és biztonságosabb volt. Most már minden szomszéd köszönt, sőt, páran le is ültek mellé. Corgi, Pötyörke és a kicsik boldogok voltak.
Aztán történt valami, amire senki sem számított. Egy napsütéses hétvégén, amikor az udvar hangos és élettel teli volt, Corgi hirtelen felnyöszörgött. Mindenki odarohant.
A bácsi a padon ült, kissé oldalra dőlve. Az arcán halvány mosoly. A kis barátaira nézett, de a szeme már üres volt
Pár napig a szomszédok etették az állatokat. Aztán megjelentek a távoli rokonok. Ők vitték ki a dobozt a cicákkal és Pötyörkével az utcára. Corgi utánuk ment. Az otthon, ahol már nem élt szeretett gazdája, értelmetlen lett számára.
A szomszédok szomorúan nézték őket, de senki sem tudta mind az öt állatot magához venni. Így maradtak ott, a pad mellett Corgi, Pötyörke és a három kiscica.
Eljöttek az őszi esők. Hidegek és ridegek. A cica a testével próbálta védeni a kicsiket, Corgi pedig habozás nélkül rájuk borult, hogy melegíts
