Régen, egy kellemes reggelen, a fürdőszoba előtt álltam, és a zárt ajtón át szóltam:
Mihály, biztos vagy benne, hogy mindent elhoztál? Nem akarsz még egyszer megnézni?
Anna, hagyj már békén! Mindent elvettem egy teli bőröndöt, láttad felelte a zuhogó víz zaján át. De a hangja a hangja remegett. Vagy csak képzeltem?
A bőröndöt láttam. De mi van benne nem, motyogtam, hátralépve.
Anna, kérlek, főzz nekem kávét! Erőset. Tej nélkül tette hozzá nyugodt hangon, miközben elzárta a vizet.
Bementem a konyhába, kivettem a kávéfőzőt anélkül, hogy szóltam volna, öntöttem vizet, beleraktam a darált kávét, egy csipet sót ahogy szerette. Van kávégépünk, de Mihály imádta a kézzel főzött kávémat. Olyan gondoskodó vagy mondta egy este, mikor későn ért haza a munkából, és látta, hogy a nagymama szokása szerint gondosan letakartam a vacsorát egy konyharuhával, hogy ne hűljön ki.
Az utóbbi időben egyre többször késtek állítólag a munka miatt. Karriert épített. Előkészült egy előléptetésre. Én pedig a háttérben maradtam. Főztem, vasaltam, tűrtem.
Milyen isteni illata van ennek a nektárnak! mondta Mihály, belépve a konyhába, és a homlokáról félrevetve a nedves haját. Leült az asztalhoz, és a keze után nyúlt a csészéért.
Anna, ma jön a futár rendeltem egy huzatot a kocsira. Kérlek, vedd át. Utánvétel tette hozzá, miközben egy kis cukrot tett a kávéjába.
Természetesen. Minden a szokásos módon válaszoltam, leülve vele szemben.
Ez az út nem jött jókor folytatta ő, sóhajtva. De nem utasíthatom vissza. Értsd meg ez egy lehetőség, talán az utolsó. Felsőbb vezető nem tréfa.
Így van Nem gondoltam, hogy egy ilyen pozícióban vidékre kell utazgatnod.
A főnökök hóbortja. Nos, van még félórám, dolgozni fogok a telefonomról.
Felállt, és átment a másik szobába. Nem pakolta össze a csészéjét. Nem is baj. Mit várhatok nagyon feszült.
Megfogtam a csészéjét, és ekkor a telefonom rezgett egy üzenet. Kinyitottam.
*Anna, Mihály hazudik. Nincs semmilyen üzleti út. Olaszországba repül Rékával. Állítsd meg, mielőtt késő lesz. Tönkreteszi az életét vele.*
Adrienn. Az öccse.
Valami összezavarodott a fejemben. Ő Rékával? Lehetetlen. Tréfa? De Adrienn nem az a típus, aki ilyeneken viccelődik. És biztosan nem hazudna.
Minden forogni kezdett a szemem előtt. A levegő olyan nehézzé vált, mintha beton lenne. Alig kaptam levegőt, felálltam nehezen, vizet öntöttem magamnak és visszaestem a székre.
Sikoltani akartam. Összetörni mindent. És csak ez járt az agyamban: *Miért?*
Öklömet szorítottam a dühtől. Futni akartam hozzá, ordítani, letépni a maszkját. De nem tettem. Nem érdemelt meg annyit.
Hadd menjen. Én pedig előkészítek neki egy meglepetést. Nem ordítással tettekkel.
Kinyitottam a banki alkalmazást. A közös számlán egymilliókétszázezer forint. Meglepő módon, itt volt ideje beavatkozni háromszázezer már hiányzott. Az én pénzem egyébként. A projektjeim honoráriumai, a munka áldozatul vetett éjszakáim. És ő az én megtakarításaimmal viszi a régi szerelmét nyaralni.
Rékáról tudtam. Mihály mesélt róla, Adrienn is említette egyszer. Gimnáziumi szerelem, egy nyughatatlan lány. Kétszer hagyta el egyszer egy idősebb férfiért, majd egy jövőbeli srác miatt. Most visszatért. És Mihály megint beleszeretett. És megint hazudik.
Legalább őszinte lehetett volna: *Anna, másba estem szerelmes. Sajnálom.* Fájna, igen. De nem így aljas módon. Ehelyett patkány módjára viselkedett. Elvette a pénzt, hazudott az útról, megtömte a bőröndjét
Hát jó. Én elveszem a maradékot. Ma. Az utolsó fillérig. Aztán válás. A holmijait futárral a szüleihez.
Megnéztem a naptárat holnap délben fontos online prezentációm van. Ha jól sikerül elmegyek szabadságra. Nem Olaszországba, nem. Spanyolországba, talán. Vagy olyan helyre, ahová ő sosem lépett.
Anna, megyek, úgy döntöttem, hogy hamarabb indulok mondta, elegánsan öltözve, nyakkendővel a nyakában belépve a konyhába.
Jó utat. Legyen sikeres az utad válaszoltam, szorongatva a csészét a kezemben.
Mi ez a hangnem?
Képzeled.
Hiányozni fogsz
Kétlem, hogy lesz rá időd.
Nem segítesz a bőrönddel?
Inkább elmosogatok.
Jó, megyek.
Menj.
Becsapódott az ajtó. Mihály még csak nem is sejtette, hogy örökre távozik. Holnap kicserélem a zárakat.
Leültem a székre. Zokogni kezdtem. Keserűen. A fájdalomtól, a megaláztatástól. Áruló.
Újabb üzenet Adrienntől:
*Anna, minden rendben?*
Letöröltem a könnyeimet, és tárcsáztam a számát.
Adrienn, honnan tudod?
Rék
