Kis Marika nem értette, miért nem szeretik a szülei. Az apját idegesítette, az anyja pedig csak gépiesen végezte a kötelességeit, mintha a gyereknevelés egy terhet jelentene számára az apja hangulata volt fontosabb.
A nagyanya, Nagy Ilona, magyarázta, hogy az apa keményen dolgozik, az anya is dolgozik, hogy Marikának semmi se hiányozzon. És még a házimunka is
Az igazság nyolcéves korában derült ki, amikor Marika véletlenül meghallotta a szülők veszekedését.
Ilonka, megint túlsózta a levest! ordított az apa. Semmit nem tudsz rendesen csinálni!
Miklós, miért? Megkóstoltam, jónak tűnt mentegetőzött az anya.
Neked mindig “jónak tűnt”! Még egy fiút se tudtál szülni! A férfiak kinevetnek, hogy lánygyerekes vagyok!
Persze, valószínűleg senki sem nevetett rajta kemény, magától álló ember volt, kamionsofőrként dolgozott, sok mindent látott , de a hangjában annyi sértettség és harag volt a felesége iránt a lány miatt, hogy Marikának kellemetlenül érezte magát.
Most már értette, miért küldték a nagymamához, amikor az apa hazaért a munkából egyszerűen nem bírta nézni a “nem fiút”.
Marikának Nagy Ilonánál jó volt. Együtt tanultak, főztek, varrtak De mégis fájt neki, hogy a szülei így viselkednek.
Nem sokkal később Miklós és Ilona hirtelen bejelentette, hogy elköltöznek egy nagyobb városba.
Azt mondták, megrekedtek itt, új életet akarnak, és talán majd fiuk is lesz az új helyen. Persze ezt az apa döntötte el, az anya pedig szok és hozzáigazított.
Csak egy gond volt Marikát nem akarták magukkal vinni.
Itt maradsz a nagymamánál, majd mi visszajövünk érted motyogta az anya, elfordulva.
Amúgy sem akarok veletek menni állt fel a lány, bár a szíve összeszorult a fájdalomtól.
De nem számít! Itt marad a szerető nagymamával, a barátaival, az ismerős tanárokkal.
A szülők meg éljenek, ahogy akarnak ő nem törődik velük többé!
Alig töltötte be a tizedik évét, amikor Miklósnak és Ilonának megszületett a várt fiú Marika öccse, Bálint.
Az apa ünnepélyesen bejelentette a nagyanyának és a lányának videóhíváson a szülők egyszer sem látogatták meg Marikát az évek alatt, az anya csak telefonált, az apa pedig “üdvözletet küldött”.
Időnként pénzt utaltak Nagy Ilonának, de főleg a nagymama tartotta el az unokáját.
Egy évvel később az anya hirtelen azt követelte, hogy Marika költözzön hozzájuk. Erre a célból személyesen is eljött.
Na, kicsim csacsogta. Most már együtt leszünk. Végre megismerheted az öcsédet Barátkozzatok.
Nem akarok elmenni húzta fel magát Marika. Jól érzem magam a nagymamánál.
Ne legyél önfejű, kislány! Már nagy vagy, segítened kell az anyádnak.
Ilonka, ne lovagolj a magas lóra! szólt közbe Nagy Ilona. Ha ingyen dadát akarsz csinálni Marikából, nem engedem!
Az én lányom, és mi döntünk! vágott vissza az anya.
De a nagymamát nem lehetett könnyen eltántorítani:
Én pedig bejelentem a gyámügynek, hogy elhagytátok a gyereket! Megfosztanak a szülői jogoktól megszégyenítitek magatokat!
Még vitatkoztak. Miről? Marika már nem hallotta a nagymama azonnal a boltba küldte , de az anya többet nem hozta szóba a költözést, másnap pedig elment.
A következő tíz évben a szülők nem jelentek meg. Marika befejezte a középiskolát, majd a szakközépiskolát, és a nagymama régi barátjának, Kovács Istvánnak a segítségével elhelyezkedett egy kis cégnél könyvelőként.
Beszélgetni kezdett egy sofőrrel, Vilmos
