Mai naplóbejegyzésem:
A te fiad olyan unalmas belőle soha nem lesz semmi jó! Ágnes megállt a küszöbön, majdnem elejtette a süteményt a kezéből. Anyja ridegen nézett rá, mintha valami nagy hibát követett volna el.
Anyu, miről beszélsz? Ágnes letette a süteményt az asztalra. Mit keres itt Misike?
Azt, hogy már a hetedikben jár, és még mindig egy átlagos iskolába jár! emelte fel a hangját anyja. Nincs speciális képzés, semmi mélyítő program. Hogy fog felvételizni egy normális egyetemre? Hogy fog elérni valamit az életben?
Ágnes beharapta az ajkát. A beszélgetés ismert mederbe terelődött, és a szívét elöntötte a keserű igazságtalanság érzése.
Anyu, Misike jól tanul. Ötös a legtöbb tantárgyból. Matek magántanárhoz jár, és a programozással szeretne foglalkozni, ahogy apja.
Pontosan! Anyja kétségbeesetten tette össze a kezét. Programozás! Ül a gép előtt, mint a te Sándorod. Egy átlagos munka, átlagos fizetés. És te? Tanár vagy! Magántanítasz! Filléreket keresel. Egyáltalán jól etetitek a gyereket?
Ágnes összeszorította a öklet. Anyja szavai mélyen fájtak. Igen, ő és Sándor nem voltak gazdagok, kellett a filléreket számolniuk. De a fiuk, Misike, boldog volt.
Minden rendben van nálunk. És Misike boldog.
Boldog! Anyja gúnyosan fölnevetett, és az ablakhoz ment. A Viktor fiát nézd meg ott van egy igazi csoda! Tamás angol specializált iskolába jár. Képzeld el? Angolul tanul már az első osztálytól! Már folyékonyan beszél. Viktor és Lilla mindent belefektetnek a gyerekbe, nem sajnálják rá a pénzt.
Ágnes hallgatott. A bátyja mindig is a kedvenc volt. Megnyitotta a kis vállalkozását, vett egy nagyobb lakást, a felesége, Lilla, nem dolgozott, otthon maradt a fiával. És anyja mindig megmutatta, hogy mennyivel jobb a bátyja családja.
Tamás olyan tehetséges fiú! folytatta anyja, hangja melegedve. Belőle biztosan valami nagy ember lesz. Viktor mondja, hogy külföldre akarják küldeni nyelvtanulásra. Tizenhárom évesen! Ez az, amikor valaki a gyerek jövőjére gondol, ez a kilátás. Nem ez a ti átlagos iskolátok.
Ágnes közelebb lépett anyjához. Vállai feszültek, arca rideg volt.
Anyu, értem, hogy szeretnéd, ha az unokáid sikeresek lennének. De Misike nem rosszabb Tamásnál. Csak más az útjuk.
Más az útjuk! anyja hirtelen megfordult. Az egyik út felfelé vezet, a sikerhez. A másik a középszerűség és a szegénység. Ezt akarod a fiadnak? Hogy nyomorogjon?
Valami összeszorult Ágnesben.
Anyu, mi nem vagyunk szegények. A keretek között élünk. És Misike jó ember lesz. Okos, kedves, szorgalmas.
Szorgalmas! Anyja legyintett. Ez kevés a mai világban, Ágnesem. Kellnek a kapcsolatok, a pénz, a presztízsos iskolák. Misikének mi van? Egy átlagos iskola és egy tanár anyja, aki alig jön ki a hónap végén.
Ágnes elfordult. Előtte állt a sütemény, gyümölcsökkel díszítve, amit szeretettel készített. Most már feleslegesnek érezte
Anyu, nem akarok vitázni. Úgy neveljük a fiunkat, ahogy helyesnek látjuk. És ő boldog.
A jövője a lényeg! Anyja közelebb lépett. Te tönkreteszed a gyereket a közönyöddel. Viktor érti ezt. Mindent megtesz, hogy Tamás valaki legyen. Te meg csak sodródsz az árral.
Ágnes megrázta a fejét. Hiába volt a vita. Anyja makacskodott, és semmi sem változtathatott a véleményén.
Rendben, anyu. Ebédeljünk. Sándor és Misike is hamarosan itt lesz.
Ahogy sejtette, az ebéd feszült légkörben telt el. Anyja arról beszélt, milyen csodálatosan tanul Tamás, és milyen büszke rá Viktor. Misike csendben evett, időnként anyjára pillantva. Ágnes mosolygott rá, próbálva jelezni, hogy minden rendben van.
Az ebéd után Ágnes rájött: a kapcsolatot anyjával minimalizálnia kell. Túl fájó volt hallgatni az örökös összehasonlításokat.
Felhívta anyját és Viktort. Ünnepnapon köszöntötte őket, de többé nem szervezett családi összejöveteleket. Anyja megbántódott, de Ágnes kitartott. Meg kellett védenie a fiát a mérgező légkörtől.
Az évek múltak. Misike felnőtt, tanult, a programozás érdekelte. Ágnes alkalmanként hallott anyjától a bátyjáról. Tamás aranyérmes lett, felvették egy presztízsos egyetemre persze, apja kapcsolatai nélkül.
Misike is érettségizett. Felvették egy egyszerű műszaki egyetem állami ösztöndíjára, minden befolyás nélkül. A harmadik évében már dolgozott egy kis IT-cégnél. Ágnes büszke volt rá. Sándor is. De anyja továbbra is csak Tamásról beszélt.
Még néhány év telt el. A gyerekek már harminc körül jártak. Anyja születésnapjára az egész család összegyűlt. Viktor és Lilla is eljöttek. Tamás is megjelent magas, jóképű férfi, hanyag hajviselettel. Bár az egyetem után nem dolgozott sokáig. Abbahagyta, zenélni akart, együttest alapítani. Viktor beruházott a felszerelésbe. Két év telt el, és a zenekar még mindig ismeretlen volt. Tamás a szüleinél élt, nem dolgozott, nem keresett pénzt.
Ágnes figyelte, ahogy anyja ragyogva néz Tamásra. Ölelgette, simogatta, érdeklődött a zenekar után. Tamás unottan válaszolt, ásított, telefonját pörgette. De anyja nem vette észre a közönyét. Tamás számára továbbra is az arany unoka maradt.
Misike a feleségével, Annával ült. Nemrég házasodtak, és Anna a negyedik hónapj
