A kenyérvég más pénzén
Tedd a kezed a szívedre, nekem megugrik a vérnyomásom Az orvos drága gyógyszert írt fel Ugye segítesz anyukádnak?
***
A lakásban vaníliaszag és frissen főzött kávé illata lengedezett Évike épp most szedte ki a sütőből az alma-szeletelt, fahéjas süteményt. Az aranybarna tészta ropogott a kés alatt, a konyhát pedig beárnyékolta a meleg, otthonos illat, mintha maga az ősz köszöntött volna be az ablakon. Évike óvatosan osztogatta a süteményt porcelántányérokon, amikor a hallban éles, nyűgös csengő hangzott fel olyan erőszakosan, mint egy metronóm ütése.
A küszöbön az anyósa állt Szilágyi Ilona. Elegáns tengerzöld kasmírkabátban, tökéletesen megfésült ősz hajjal és ragyogó mosollyal. Kezében egy drága cukrászdás zacskót tartott abból, ahol egy sütemény ára elérte a család napi étkezésének költségét.
Évike drágám, szia, édesem! énekelte, karját ölelésre nyújtva. Erre jártam, gondoltam, benézek. Nálatok pedig olyan finom illat van! Pont, mint a gyerekkoromban
Évike visszafogottan mosolygott, miközben érezte, ahogy belül feszül mint egy csavart rugó, ami bármikor széthúzódhat. Tudta: ez a látogatás nem véletlen.
Szilágyi Ilona három éve kezdett el erőteljesen jelen lenni az életükben miután a férje, Béla apja, otthagyta őt. Eleinte minden aranyos volt: vasárnapi közös vacsorák, meleg beszélgetések teával, segítség a háztartásban. De fokozatosan egyre gyakrabban jelent meg, és a kérései egyre nyomósabbak lettek.
Bélám, fiam sóhajtotta Szilágyi Ilona, drámai mozdulattal a szívéhez emelve a kezét , megugrik a vérnyomásom Az orvos drága gyógyszert írt fel Ugye segítesz anyukádnak?
Béla, lágy és megértő természetű, soha nem mondott nemet. Először kisebb összegeket kért ötezer, tízezer forintot. Aztán huszat, harmincat. Évike próbált a férjével beszélni, de az csak legyintett, enyhén ingerülten:
Évike, ne már Anyu beteg, látod. Nem hagyhatjuk bajban. Az én anyám
Szilágyi Ilona pedig időközben elfelejtette említeni, hogy a gyógyszereket már megvette, a pénz pedig valami másra ment el. Vagy sürgős vitaminokra, vagy egyedi kezelésre a magánkórházban, vagy egy barátnőjének a segítségére.
Egyszer Évike véletlenül meglátta a social médián az anyósát egy kávézóban. A képen mosolyogva tartotta a kávéját és egy málnás süteményt, az aláírás pedig így szólt: Édes csütörtök a legjobb gyógyszer a lehangoltság ellen!
Évike összeráncolta a homlokát előző nap Szilágyi Ilona sírva hívta fel Bélát:
Fiam, olyan rosszul vagyok Elfogyott a gyógyszer, az orvos meg mondta, hogy külföldit kellene venni, de az borzasztó drága Nem is tudom, honnan vegyem elő a pénzt Inkább elmennék meghalni
Évike megmutatta a képet a férjének. Béla összehúzta a szemöldökét, végighúzta az ujját a képernyőn, mintha letörölné. Szemeiben zavar látszott, de rögtön jött a mentség:
Lehet, hogy ez régi kép? Vagy csak fel akarta vidítani magát Még a beteg embereknek is jár egy kis öröm.
Bélám mondta halkan Évike, érezve, hogy a torkában egy keserű csomó gomolyog , a te pénzeden kávézgat, miközben mi spórolunk a mosógépünkre. Tényleg nem látod ebben a problémát? Emlékszel, hogy gyűjtöttünk az új gépre?
Aznap este Szilágyi Ilona sírva hívta a fiát Évike hallotta a zokogását a telefonból is:
Bélám, olyan magányos vagyok El sem tudod képzelni, milyen nehéz. Most meg Évike is rám támadt Azt mondja, elszórom a pénzt Pedig én csak egy kis melegséget szeretnék
Béla komoran fordult feléje, szorosan összezárt ajkakkal.
Miért kell mindig anyámat piszkálnod? kérdezte élesen, miközben a telefont rácsapta az éjjeliszekrényre. A hang olyan volt, mint egy ütés. Már így is a
