Az álom szürreális foszlányai között megjelent az üzenet a telefon képernyőjén:
Köszönöm, Jancsi! Nem tudnám nélküled, olvasta a képernyőn, ahogy a férje telefonja a kezében megremegt.
Az üzenetet egy bizonyos Marikától kapta, és egy rózsaszínű puszival végződött, mintha valami titkos kód lett volna.
Zsófia megmerevedett. Marika? Jancsi? Talán távoli rokon vagy kolléga lett volna, de egy apró részlet miatt ez lehetetlennek tűnt: a férje soha nem említett ilyen nevű ismerőst. Vagy csak titokban tartotta?
Hirtelen felkapta a fejét. Előbb az igazságot kellett megtudnia, nehogy túl gyorsan ítélkezzen. De a szíve mégis összeszorult a féltékenységtől.
Ki az a Marika? kérdezte Zsófia, igyekezve nyugodt maradni.
János, aki épp kávét kortyolt, zavartan pislogott.
Mi?
Marika ismételte Zsófia, mutatva a telefont. Ki ő?
A férje ránézett a képernyőre, és a szeme sarkában alig észrevehető feszültség villant fel. Vállat vont.
Ó az Marika.
Zsófia hidegrázott.
Milyen Marika?
Hát a volt barátnőm. De már nincs semmi köztünk.
Letette a telefont az asztalra és összekulcsolta a karját.
A volt barátnőd Jancsikának szólít, és szívekkel köszön meg? Szerinted ez normális?
János ismét vállat vont, mintha ez méltatlan lett volna a figyelemre.
Igen. Adtam neki pénzt. Kért kölcsön, én megadtam.
Zsófia haragja lángra lobbant.
Pénzt adtál a volt barátnődnek?!
Igen, mi ezzel a baj?
Mi a baj?! kapott fel mérgesen. Komolyan? A közös pénzből adsz egy Marikának, és semmi gond?
Végre a szemébe nézett.
Zsófi, egy bolhából elefántot csinálsz. Évtizedek óta ismerjük egymást. Miért ne segíthetnék rajta?
Nevetett, de a nevetésében nem volt öröm.
Házas vagy, János. Velem! És mégis a volt barátnődnek rohansz, mintha kötelezettség lenne.
János ingerülten sóhajtott, mintha egy makacs gyereknek magyarázna.
Nem vesztünk össze rosszban. Nem idegen számomra.
És én idegen vagyok?
A férfi hallgatott. Zsófia megrázta a fejét, és mélyet sóhajtott.
Mióta tart már ez?
Mi?
A szép barátságotok.
János elfordult.
Mindig beszéltünk. Már a te előtted is. Csak nem mondtam el. Nem akartalak felkavarni.
Zsófia teste forró lett a dühtől.
Tehát két évig titkoltad?
Nem titkoltam! Csak nem volt rá ok, hogy elmondjam. Nem csallak meg. Miért hisztizel?
Mély lélegzetet vett, nehogy ordítson.
És hányszor segítesz neki?
Néha. Apróságok. Megjavítok valamit, beállítom a számítógépét.
Tehát a férjem, mint valami szakikisasszony, más nő után rohangál?
Mi ez a hangnem?! tört ki János. Segítettem, adtam pénzt! Ez bűn?! Neked is segítenék!
Zsófia hideg elszántsággal nézett rá.
Ha szerinted nincs ezzel semmi baj, akkor nagyon más elképzeléseink vannak a családról.
Megfordult és kiment a konyhából. Nem akarta látni az arcát.
Aznap, mint egy ködös álom, úgy suhant el Zsófia előtt. Harag, fájdalom, zavar. Próbált nyugodtan gondolkodni, de csak egy kérdés járt az eszében: Hogy nem vettem észre?
János nem tűnt bűnösnek. Most már nem is titkolta, hogy beszél Marikával, de úgy tett, mintha ez természetes lenne.
A következő két hét mindent tisztázott. A férje gyakran késett a munkából. Néhány naponta Marikának valami problémája akadt, ami sürgős megoldást igényelt.
Ma este elmegyek Marikához jelentette ki vacsoránál közönyösen. Tönkrement a mosógépe.
Zsófia letette a villát és átütően nézett rá.
Nincs más szerelő a városban?
Komolyan, olyan nehéz segíteni valakin?
Neked nem. Nekem igen, hogy elfogadjam.
Már megint! Mindig erről kell beszélnünk?
Igen, újra válaszolta ridegen. Mert a volt barátnőd mindig segítséget kér. Legalább nincs közös gyereketek.
János sóhajtott, de tovább evett.
Ha a szomszédasszony vagy anyám lett volna, ugyanígy reagálnál?
A különbség, hogy mások nem hívnának minden nap.
Zsófi mondta fáradtan. Úgy viselkedsz, mintha megcsaltam volna.
Nem tudom, megcsalsz-e, de ez egyszerűen nem normális. És zavar válaszolta élesen.
János elmosolyodott.
Nincs bennem bizalmad.
És adtál rá okot?
Csend borult rájuk.
Három nap múlva Marika ismét felbukkant.
Marika hívott közölte közömbösen János. Vásárolni akar egy hűtőt, de nem tudja hazavinni.
Zsófia lassan felé fordult.
Most azonnal feladod mindent, és viszed neki a hűtőt?
Mi a nagy ügy?
János, tényleg nem látod a problémát?
Én azt látom, hogy semmiből drámát csinálsz.
Nem én csinálok cirkuszt, hanem te. És nem akarok része lenni benne. Ha ennyire fontos számodra Marika, költözz hozzá. Spórolsz benzinpénzt.
Ezt komolyan mondod?
Teljesen.
Tehát kidobsz?
Nem, János. Választás elé állítalak. Vagy velünk vagy, vagy a magad útján jársz. Nem akarlak itt többé.
Megfordult és távozott. Nem akarta többé a manipulációjának eszközévé válni. Talán azt hitte, őszintébb, ha nyíltan kimondja, hová tart. De Zsófia számára ez nem őszinteség volt hanem árulás.
Tíz nap telt el a csendben. Zsófia a konyhában ült és a telefonj
