Még mindig nem tudott elszakadni a múltjától
Megint hozzá mégy?
Zsófia mérgesen nézett a férjére. Gábor továbbra is a cipőjét húzta fel.
A gyerekekhez, Zsófi. A gyerekekhez, nem hozzá mormogta Gábor, miközben megkötötte a cipőfűzőjét. Meddig fogjuk ezt még vitatni?
Zsófia hallgatott. Ajkai vékony vonallá szűkültek. Annyit szeretett volna mondani, de a szavak valahol a torkában akadtak meg, mint egy fájó csomó.
A lakodalom előtt ez nem volt probléma folytatta Gábor, felállva és leemelve a kabátját a fogasról. Tudtad, hogy vannak gyerekeim. Az elején elmondtam mindent. Azt mondtad, megérted. Most meg mi van? Hiszti? Kihallgatás?
Zsófia még erősebben összeszorította a fogait. Gábor a vállára vetette a kabátot, és válasz nélkül kilépett az ajtón. A zár kattant, és egyedül maradt.
Néhány másodpercbe telt, mire Zsófia elindult. Lábai olyan nehezek voltak, mintha ólommal lennének telve. A nappali kanapéjára roskadt. Bekapcsolt valami buta sorozatot. Háttérzaj. Bármi, csak ne hallja a gondolatait.
Gáborral három éve voltak együtt. Kettőt házasok. És igen, tudta az elejétől. Válás. Két gyerek. Fiú és lány. Gábor a harmadik randin mesélt róluk. Akkor Zsófia mosolygott. Azt mondta, ez nem gond. Megérti. A gyerekek nem akadály.
Most már ezek a szavak naivnak, butának tűntek.
Zsófia tenyerével eltakarta a szemét, mélyet lélegzett. Egyre nehezebb volt visszafojtani a könnyeit. A mellkasát úgy szorította valami, mintha egy láthatatlan kő nyomná.
Idővel már nem bírta elviselni. Hetente kétszer. Pontosan: kedd és szombat. Gábor elment a volt feleségéhez. Szó szerint: a gyerekeket látogatni. De ott maradt vacsorára. Töltött időt volt feleségével. Évával.
Zsófia tudta, hogy ez hülyeség. Bízott a férjében. Vagy legalábbis ezt próbálta magának bemagyarázni. De valami mélyen azt súgta, hogy baj lesz. Valami homályos előérzet, amitől rosszul lett.
Amikor Gábor elment, Zsófia egyedül maradt a lakásban. Önsanyargatásba kezdett. Szidta magát, amiért nem tud határozottan kiállni magáért. Hogy enged a férje ígéreteinek. Hogy hallgat, amikor kiabálnia kellene.
Megragadta a telefonját, és gyorsan írt egy üzit a barátnőjének:
Megint nála van.
A telefon rezgett bejövő hívás. Réka.
Halló Zsófia fogta a kagylót, próbálva, hogy ne remegjen a hangja.
Zsófika, mi a francot csinálsz? Réka nem kerülte a forró kását. Meddig bírod még ezt? Megcsal. Nyilvánvaló.
Nem, Rékám, nem érted kezdte volna Zsófia, de a barátnője közbevágott.
De, értem. Hetente kétszer elmegy a volt feleségéhez. Ott marad éjszakáig. És te azt akarod mondani, hogy a gyerekekkel Lego
