**Naplóbejegyzés**
Ezt nem eszem meg! mondta az anyós, undorral nézve a tányérra.
Mi ez? Összefonta a szemöldökét Ilona, mintha egy koszon lévő szemét lett volna az asztalon.
Húsleves magyarázta mosolyogva a meny, Edit. Kivette a fedőt a porcelán tálról, és színes, forró levest kezdett meríteni. Igazán öröm a saját kertből származó zöldségekkel főzni.
Nem látom a különbséget jegyezte meg gúnyosan az anyós. Bár persze, a kertben dolgozni rengeteg erőfeszítés!
Kétségtelen nevetett jóindulattal Edit. De ha hobbiból csinálod, mindig öröm.
Te a *saját* hobbidról beszélsz, nem egy rád erőltetettről horkantotta fel Ilona, összeszorított ajkakkal. Kinek főzted ezt az egészet?
Magunknak. Nincs is olyan sok. Csak két adag.
Nem eszem meg ezt a kását válaszolta az anyós, kétségbeesett mozdulatokkal hátrálva. Mi ez az értelmetlen étel?! Ilona eljátszotta a hányingert, kézzel eltakarva a száját, és elfordult az asztaltól.
Edit felvetette a szemét, és sóhajtott.
Mátyással, Ilona fiával, másfél éve ismerkedett meg. A szerelem olyan gyorsan elragadta őket, hogy egy hónap múlva összeházasodtak, pompa nélkül. A megtakarított pénzből vidéki házat vettek, amit lassan szeretettel alakítottak otthonná.
Ezalatt Edit csak négyszer találkozott Ilonával. Ugyanannyiszor, mint Mátyás. Háromszor rá kellett beszélnie a férjét, hogy ünnep alkalmával meglátogassák az anyját.
Ilona mindig is őrültségnek tartotta a fiának ezt a házasságot. De semmi befolyása nem volt a felnőtt, független fiára, így csak várt, amit természetes és logikus kimenetelnek látott.
De ez a kimenetel nem jött el, és ez kezdte idegesíteni.
Ilona nem értette, mit látott Mátyás ebben a *”túlságosan hétköznapi lányban”*, és azon gondolkozott, hogyan csábította el Edit. Hisz Mátyás jóképű fiatal volt, akit mindig értékesebb és vonzóbb nők vettek körül.
Ráadásul Ilona igazi városi lélek volt, és a fiát is így nevelte. Anyai ösztöne arra figyelmeztette, hogy Mátyás már eleget szenvedett ebből a falusi életből, és csak egy kis löket kell ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Egy ilyen keserű tapasztalat után biztos volt benne, hogy végre talál magának egy olyan partnert, akivel valódi baráti kapcsolatot tud majd építeni.
De sietnie kellett, nehogy az agyafúrt Edit gyerekkel csapdába ejtse a fiát!
Ilona készített egy tervet: felhívta a menyet, hogy meglátogassa őket, hiszen nem hívták meg a házavató bulijukra.
Edit emlékeztette, hogy kétszer is telefonon meghívta, de Ilona mindig kifogásokat keresett, elfoglaltságra hivatkozva. Ilona legyintett ezekre, és kijelentette, hogy látni szeretné a fiát.
Két nap múlva már egy tágas, napos nappaliban állt, képtelen elnyomni felháborodását.
A fia, akárcsak ő és a néhai férje, utálta a leveseket! A családjukban csak az elfogadott ételek voltak, amikben minden alapanyag jól azonosítható volt.
Hogyan engedhette meg Mátyás, hogy a felesége ilyen gyorsan átvegye az uralmat?
Talán boszorkány?
Ilonát hideg kirázta. Azonnal elhessegette a durva gondolatot, hogy Edit az ágyban tartotta volna a fiát.
Ilona és Edit?
Összeegyeztethetetlenek!
Biztosan varázslat!
Különben hogyan magyarázható, hogy a fia megeszi ezt a keveréket?
Ilona gyűlölettel nézett a menyére.
Úgy tett, mintha szent lenne, miközben lassan *”megmérgezi”* a férjét.
Mi értelmetlen benne? kérdezte Edit, úgy tett, mintha nem venné észre az anyós színjátékát, miközben másik tányérba merített levest. Egyszerű. Káposzta, hagyma, répa, és a nagymama receptje szerint reszelt céklák. Oh, most nem volt krumpli, de legközelebb lesz. Aztán friss kerti fűszerek, és egy kis tejföl!
Hát edd meg te a kásádat! pattant fel sértődötten az anyós.
Magának is jót tenne! A rostok segítenek az emésztésben, és javítják a bélflórát. Ha a bélflóra jó, a tulajdonosa is jól érzi magát!
Ilona elpirult Edit arcátlanságán, de nem szólt, csak folytatta:
Miért kényszeríted Mátyást, hogy ezt egye?
Edit zavartan pislogott.
Úgy tűnik, szereti.
Mit tehet egy férfi, ha nincs más?
Megfőzheti, amit szeret? Rendelhet vacsorát? Elmegy a szomszédhoz? Meglátogathatja az anyját? sorolta Edit mosolyogva.
Az utolsó javaslatra Ilona még jobban elpirult.
Ne légy szarkasztikus! Legalább a jó modor kedvéért megkérdezhetnéd, mit szeret.
Ilona, én már megkérdeztem tőle. Elég felnőtt ahhoz, hogy kifejezze magát. Azt mondja, mindent szeret.
Hazudik! Nem látod? Eleinte nem akart megbántani. Most meg már csak erőlteti magát!
Ó! Edit hosszú arcot vágott, és sóhajtott: A leves elkészült, nem fogjuk kidobni. Erőt kell vennie magán. Maga is támogatná?
Mi?! az anyós kikerekedett szemmel bámult Editre.
Nem? Kár. Biztos vagyok benne, hogy a fia értékelné a szolidaritását.
Te
Edit! Hazajöttünk! Mátyás vidám hangja csendült fel a folyosón.
Egy fehér, bolyhos felhő rohant be a szobába, ugatva.
Jaj! Ilona ijedtében Edit mögé bújt.
Ne féljen, ez Lola. Nem harap. Nagyon jól nevelt nyugtatta meg Edit, felemelt kézzel, a kutya nyugodtan leült. Jó kislány vagy.
Miért engedik be aIlona elhagyta a házat dühösen, de a kocsiban már bánta, hogy nem kóstolta meg a finom házi levest, ami talán megváltoztatta volna a véleményét a menyéről.
