Aranka elhatározta, hogy csak mi vagyunk kötelesek elkényeztetni a gyerekeit.
A férjem nővére úgy döntött, hogy kizárólag mi vagyunk felelősek a gyerekei elkényeztetéséért és senki más.
Majdnem nyolc éve hozzámentem Balázshoz. Egy jó ember, mindig készen áll segíteni, szíve nyitott. De volt egy problémája egy nővére. Márta. Egy határtalan képzeletű nő, aki elképesztő ügyességgel tudott bármilyen mondatot burkolt kérdéssé alakítani egy drága ajándékról.
Sosem mondta ki egyenesen. Mindig ártatlan gondolatnak tűnt, amit kiejtett a száján:
A gyerekek álmodoznak az új animációs filmről, de most olyan drágák a jegyek mondta melankolikus hangon. És Balázs, amint meghallotta, vett jegyet, elvitte az unokákat a moziba, és még popcornos kombót is vett nekik.
Milyen szép idő van folytatta Márta de ti csak itthon ültök. Menjetek el a körhintára! És ki ment velük? Mi, persze. És minden a mi pénzünkből.
Én nem értem ezeket a finomságokat. Nem is akarom. Az őszinteséget részesítem előnyben. Ha valamire szükséged van mondd ki. Kérj. Magyarázd el. Ne kertelj, mintha nem is akarnál semmit.
De Balázs mindig azonnal reagált a javaslataira. Őrült szeretettel szerette az unokákat. De a mód, ahogy elkényeztette őket, minden határt átlépett. Kerékpárok, kütyük, kirándulások mindennapossá váltak. Márta csak egy pillantást vetett, és a férjem már rohant is.
Nemrég volt Töhötöm Márta fiának a névnapja. Már adtunk neki egy luxus kerékpárt, ami szép összegbe került. Azt hittem, ez több, mint elég. De Márta számára a kerékpár csak aprópénz volt. A szemeiben a gyereknek kötelezően Európába kellett utaznia. És nem egyedül természetesen vele. Egy kisfiú nem mehet egyedül!
Márta nyelvén ez így hangzott:
Töhötöm arról álmodik, hogy megnézze Párizst. Kigyullad a szeme, ha csak említem
Akkor Balázs süteményt és egy hímzett párnát vitt az unokájának ahelyett, hogy jegyeket vett volna. Én dolgoztam aznap, a férjem pedig egyedül ment. És ez, ahogy sejthetjük, hideg zuhany volt a nővérének.
De Márta nem adta fel. Kérései évről évre nőttek. A férjemnek látszólag nem volt gondja vele. Nem volt saját gyerekünk, és ő teljes szívvel az unokáknak élt. Talán mert nem volt hová másképp fordítania apai energiáit.
Aztán a várt hír: terhes voltam. Elmondtam Balázsnak könnyekben tört ki, megcsókolta a hasam, alig hitte el. Évek óta erre várt. De aztán jött Márta
És megint egy új kéréssel. Ezúttal egy tavaszi szüneti utazással Prágába. Természetesen a gyerekekkel. A férjem először megtagadta. Azt mondta, hogy most már apává válik, és minden forrást a családnak szán. Akkor a nővére felrobbant.
Másnap felhívott. Üvöltött. Vádolt.
Hogy merészeled?! Mindezt azért tetted, hogy elvedd a gyerekeimtől az egyetlen férfit, aki törődött velük!
Letettem, anélkül hogy válaszoltam volna.
Aztán egy újabb jelenet. Az unokák várták Balázst a munkahelye előtt. Kézzel írt leveleket adtak neki.
Nagybácsi, kérlek, ne hagyj el minket
Miért lenne szükséged a saját gyerekeidre, ha már minket is szeretsz?
Egyértelmű volt, hogy valaki segített nekik a szöveget megfogalmazni. És az a valaki könnyen kitalálható volt.
Balázs hazajött, leült a kanapéra, a levelekre nézett és mintha valami elszakadt volna benne.
Csak egy bolond vagyok mondta. Hány évet tűrtem el ezt? A sütő elromlott, nincs pénz kabátra, apánk elment nagybácsi, segíts. Mindig a gyerekeket használta fel, hogy manipuláljon. És én belettem. Bolond.
És hirtelen elővett egy jegyzetfüzetet. Rögzítette mindazt, amire emlékezett: kerékpárok, telefonok, táborok, utazások, felszerelések, kabátok, színházjegyek. Az összeg egy kerek szám.
Aztán a vége. Márta stílusában.
Eljött hozzánk. A hallban állt, mint egy úrnő, és így szólt:
Most, hogy nektek is lesz gyereketek, tehetnél még egy utolsó jót? Adjátok nekünk a kocsit. Nem magamnak kérném, nem vagyok arcátlan. Csak, hogy elvihessem a gyerekeket
Balázs szó nélkül odanyújtotta neki a jegyzetfüzetet.
Itt az összeg. Mindenért, amit kaptál. Add vissza. Hat hónapod van. Utána bíróság.
Kiment, és olyan erővel csapta be az ajtót, hogy leesett a seprű a fogasról.
Ezután jött az üzenetek özöne. Márta barátnői bombáztak a közösségi médiában. Azt írták, megtörtem a nagybácsi és unoka közötti szent kapcsolatot. Hogy most a gyerekek elhagyatottak, éhezők, és az anyjuk kétségbeesett.
De tudod, nem ingottam meg.
Mártának két lakása van. Az egyiket a volt férje hagyta rá, a másikat Balázs, aki lemondott az örökségéről az ő javára. Kap gyerektartást, nem él szegénységben. Csak hozzászokott ahhoz, hogy minden neki jár. És most már nem így van.
Lesz egy gyerekünk. És most a férjemnek van egy igazi családja. Manipulációk, hisztik, színház nélkül. És tudod mit? Szerintem mindez még csak most kezdődik
