**Elfelejtettél meghívni minket a bulira**
Zsófia mélyen szerette a férjét. Szerencsésnek érezte magát, hogy őt kapta. Gábor odafigyelő, szerető férj volt, mindig mindent megtett a szerelméért.
De a férje családjával kevésbé volt szerencsés. Mondják, minden családban van egy fekete bárány. Hát Gábor családjában épp az ellenkezője volt igaz. Ő volt az egyetlen normális, a többiek pedig különcök.
A após például mindig megjegyezte, amikor látta Zsófiát, hogy “milyen jóízű volt az ebéd”, mintha valakit rejtegetne a hasában. Pedig Zsófia formás volt, egy dekát sem hízott, mióta ismerte a férje családját. De ez nem zavarta Károlyt. Úgy tűnt, ez csak a szokásos beszédtéma, és ha Zsófia tíz kilót is fogynék, akkor sem maradna ki a megjegyzés.
Kellemetlen vicceket is szeretett, amik kínossá tették a legkisebb dolgokat is. Zsófia mindig zavartan érezte magát mellette. Ráadásul a szokása, hogy mezítláb, póló nélkül mászkált a házban, semmit sem könnyített a dolgon.
Az anyós, Mária, mindenkinek okosított, még olyan dolgokban is, amiről semmit sem értett.
Megmondta Zsófinak, hogyan öltözzön divatosan, milyen frizurát válasszon, vagy milyen rúzst kenjen fel. Amikor Zsófia és Gábor beköltöztek az új lakásukba, Mária teljesen elengedte a gyeplőt. Minden sarokba belenyúlt, kritizálva és magyarázva, hogyan kellett volna berendezni.
Aztán ott volt Gábor húga, egy felelőtlen fiatal nő két gyerekkel, különböző apáktól, akikkel Enikő soha nem tartott komoly kapcsolatot. Mindenhová magával vonszolta a gyerekeket, és anyaként elvárta, hogy mindenki legyen készen szolgálni. Át kellett adni neki a helyet a buszon, előre engedni a sorban, előre kiszolgálni.
Bár gyerektartást kapott az apáktól, juttatásokra is jogosult volt, és mégis a szülei nyakán élt, Enikő mindig ingyen dolgok után kutatott. Még azt is elvitte, amire nem volt szüksége, mintha valami gyűjtőmániaja lett volna. Így a lakás teli volt pelenkacsomagokkal, amiket a gyerekek már nem használtak, és Zsófia remélte, hogy eladja; halommal álltak a felesleges ruhák, játékok. Tulajdonképpen a fele fölösleges volt, de Enikő csak annyit mondott, hogy “üzletet épít”: ingyen begyűjt, szegénynek tetteti magát, majd eladja.
A gyerekek rendetlenek és pimaszok voltak, de hát ilyen anya mellett más sem lehetett belőlük. Ha valahová mentek, azonnal a finomságokat keresték, elkapkodták, ami a kezük ügyébe került, mások holmiját is csak úgy elvették. Enikő soha nem szólott rájuk.
Zsófia rémülten emlékezett vissza arra az egy alkalomra, amikor a férje húga a gyerekeivel átjött a házavató bulijukra. Egy nyilvánvalóan ingyen kapott teaszervízt ajándékozott, és mikor elmentek, már nem maradt egy finomság sem, egy új vázát összetörtek, és csokifoltok lettek a függönyön. Legalábbis Zsófia azt remélte, hogy csoki.
Nem volt meglepő tehát, hogy Zsófia születésnapja közeledtével úgy döntött, nem hívja meg a férje családját. Különben a bulija végleg tönkremenne. Az após kellemetlen megjegyzéseket tennAz anyós folyton okoskodna, a húga pedig kérődzne a fölösleges holmikért, amíg a gyerekek felforgatnák Zsófia és Gábor otthonát.
