Amikor Zsófi meghallotta a kulcs csikorgását a zárban, szíve összeszorult. Ismerte ezt a tekintélyt parancsoló csizmák kopogását a folyosón jobban, mint a saját szívverését. A nyolcadik hónapban a terhesség minden mozdulatát fájdalommal tette tele, és most szembe kellett néznie azzal, akitől jobban félt, mint a vajúdástól. Az ajtó kinyílt, és a lakásba belépett a kritika és elégedetlenség forgószele, aki Szilvia néni volt.
Hát ez meg mi! kiáltotta a anyós helyett az üdvözlés helyett. Miért van ilyen borús arckifejezés a menyemen?
Szilvia néni megjelenése volt az utolsó dolog, amire Zsófinak most szüksége volt. Délután pihenni tervezett a szíve alatt hordott terhet állandó szünetekre szorult. Még a legegyszerűbb házimunka is kihívássá vált.
Végre a szülési szabadság egy kis könnyebbséget hozott, de minden egy pillanat alatt összeomlott.
Üdvözöllek, Szilvia néni mondta alázatosan Zsófi, hátralépve.
Hol van a kis Péterem? kérdezte az anyós azonnal, és szemeivel kereste a fiát.
Dolgozik válaszolta Zsófi visszafogottan. A családunkért és a babánkért dolgozik.
Te magad nem tudod ellátni magad? Szilvia néni letette a váratlanul nehéz bőröndöket, és méltósággal vonult be a lakásba, majdnem felborítva a terhes asszonyt. Felnőtt ember vagy, hamarosan anya leszel, itt az ideje, hogy felnőjj!
Amint beért, minden sarokban szemügyre vette a környezetet, mintha ellenőrzésen lenne. Zsófit ez nyugtalanította.
Különleges alkalommal jöttél? kérdezte óvatosan. Eljöttél valamiért?
Hogy? Szilvia néni meglepődve fordult felé. Mostantól itt lakom.
Ezek a szavak Zsófi térdeit megingatták.
De hogy hebegte.
Elegem lett abból a pimaszból, akivel albérletben éltem mondta az anyós közömbösen, de láthatóan ingerülten. Többet nem tűröm a szemtelenségét. Azonnal eljöttem. A saját lakásom a férjem nevén van, újat nehéz találni, szóval egy ideig nálatok lakom.
A magyarázat csak fokozta Zsófi dühét. Igen, tágas a házuk, de ez ad jogot az anyósnak, hogy így betörjön és lakhelyet követeljen?
Zsófi ellenkezni akart, de a terhesség teljesen kimerítette, így csak a hálószobába ment, és várt a férjére.
Sajnos, Péter hazatérése sem változtatott sokat sajnálta az anyját. Bár Szilvia néni meglehetősen veszekedős természetű volt, de végül ő nevelte fel, és nem hagyhatta el.
Zsófi elfogadta, megértette a férje érzéseit. Talán a háztartásban lesz egy kis segítség?
De a remények hamar szertefoszlottak. Néhány nap elteltével Szilvia néni teljesen átvette az irányítást a családi élet felett. Péter állandóan dolgozott, így az anyjához Zsófinak kellett alkalmazkodnia.
Az alkalmazkodás viszont hihetetlenül nehéz volt. Úgy tűnt, hogy az anyós minden egyes lépésével elégedetlen. Leszidta a mosatlan padlóért, az asztalon maradt morzsákért, még egy mosatlan csészéért is.
Szilvia néni mondta Zsófi fáradt hangon , értse meg, a hasam miatt nem tudok lehajolni, rosszul vagyok, a hátam fáj, a lábaim fájnak
Még csak a hátad fáj! ilyenkor az anyós mindig összefonta a karját. A nőkön nyugszik a munka! És mi van, ha gyereket hordozol? Ez természetes! Attól még a házimunkát el kell végezni! Én jobban tudom már felneveltem egy fiút, neked még mindent meg kell tanulnod!
Zsófi nem talált szavakat a válaszra. Nem akart konfliktust, mert a stressz káros lett volna a babára.
Egy hétköznap, mikor Péter még dolgozott, otthon fogytán voltak az élelmiszerek, és vásárolni kellett menni.
Jól van, elmegyek veled válaszolta gőgösen a anyós, amikor Zsófi segítséget kért. Legalább ellenőrzöm, nehogy elszámolj valamit.
Köszönöm Zsófi szívesen ment volna egyedül, de tudta, hogy ebben az állapotában nem bírná ezt a látszólag egyszerű feladatot.
Az út a piacig problémamentesen zajlott, a szükséges dolgok vásárlása is, bár az anyós folyamatos morogása kísérte.
Miért vagy ilyen lassú? kérdezte ismét ingerülten Szilvia néni. Fogd a táskákat és induljunk haza. Elég volt a sétából.
Zsófi meglepődött. Mit jelent az, hogy fogd a táskákat?
Szilvia néni mondta óvatosan, félelemmel , nem segítene? Nem szabad megterhelnem magam, tudja
Még csak megterhelni! utánozta az anyós. Alig van súlya, megbírod magad!
Zsófi nem vitatkozott, és engedelmesen fogta a táskák
