Drága, eljöhetsz értem a munkahelyemre? Csenge telefonált a férjéhez, remélve, hogy így elkerülheti a fárasztó, negyven perces tömegközlekedést egy kemény nap után.
Elfoglalt vagyok, válaszolta ridegen Máté. A háttérben a tv búgott, nyilvánvaló volt, hogy otthon üldögél.
Csengében mély szomorúság ömlött el. A házasságuk széthullott, pedig alig fél éve Máté még a karjában hordozta volna. Mi változhatott ilyen rövid idő alatt? Csenge nem értette.
Ápolta magát, rendszeresen edzett. Kiválóan főzött nem véletlen, hogy egy népszerű étteremben dolgozott. Soha nem kért pénzt, soha nem rendezett jeleneteket, mindig készen állt, hogy teljesítse a férje legapróbb kívánságát is
Így csak elfárasztod, figyelmeztette anyja, amikor panaszkodott neki. Nem lehet mindenben elkényeztetni egy férfit.
Csak szeretem őt, felelte a fiatal nő tehetetlen mosollyal. És ő is szeret engem
*****
Hát végül megunta, gondolta Csenge, harapva az ajkát, ahogy böngészte a böngésző előzményeit. Kiderült, Máté minden szabadidejét ismerkedős oldalakon töltötte, egyszerre több nővel beszélgetve. Miért nem szólt nekem nyíltan? Megértettem volna, elengedtem volna. Minek szenvedni együtt, ha már nem szeret, és még meg is kínoz a viselkedésével?
Így hát válás. Ő erős, túlleszi. De nem engedi el anélkül, hogy ne kapna egy kis bosszút
Aznap este Csenge regisztrált ugyanarra az oldalra, megtalálta Mátét, és elkezdett vele beszélgetni. Keresett egy képet a netről, megretusálta, és biztos volt benne, hogy a férje beleesik a csapdába. És bele is esett.
Az üzenetváltás heves volt. Máté azt állította, nem nős, kész komoly kapcsolatra, gyerekekre. Dicsekedett csodálatos jellemével, ami Csengét könnyekig nevettette. Tudta, milyen nehéz vele boldogulni.
Találkozzunk, írta Csenge, izgatottan várva a választ.
Remek ötlet! jött másodperceken belül a válasz. De a húgom épp nálam lakik, felvételire készül. Találkozzunk nyílt térben, aztán mehetünk szállodába.
Komolyan? dörmögte maga elé Csenge az üzenet olvasása közben. Hogy lehetsz ennyire biztos abban, hogy egy nő így belemegy? Normális embert megbotránkoztatna egy ilyen javaslat! De hát pont így jó nekem.
Inkább nálam? Egy kerti házban lakok a külvárosban, egyedül. Senki sem fog zavarni Vajon elfogadja?
Tökéletes! Máté nyilván elégedett volt. Valószínűleg örült, hogy nem kell plusz pénzt költenie. Add meg a címet és az időpontot. Gyorsan ott leszek a szerelem szárnyán.
Alkotmány utca 25., este tízkor. Megfelel?
Persze! Várj csak rám.
Este kilenckor Máté úgy tett, mintha sürgős munkabejárásra hívták volna. Nem találta az autókulcsokat, és kérdezgette a feleségét, hátha látta valahol.
Az asztalon voltak, nézett rá Csenge ártatlan pillantással, miközben a zsebében szorongatta a kulcsokat. Talán a macska vitte el?
De Csenge nem akarta otthon várni. Miért is tenné? Arra az időre összepakolta a holmiját. Szerencsére volt egy saját lakása, amit a nagymamától örökölt. Az asztalon hagyott egyetlen dolgot: a válókeresetlet, jól látható helyen.
Máté csak reggel tért haza, dühösen. Nem csak, hogy több mint egy óráig tartott az út, de a találkozóra sem jelent meg az a Katalin az oldalról.
A cím valós volt, a ház is. De aki kinyitotta az ajtót, az közel sem a fotón lévő modellalkatú lány volt. Egy nála kétszer akkora nő állt előtte, félig átlátszó köntösben, és Máté bármit megadott volna, hogy ezt a látványt elfelejthesse.
Küzdelem volt megszabadulni tőle! Taxit kellett hívnia, hogy eljusson onnan. Sokat várakozott a kocsira, és végül megfázott a vékony kabátjában. A sofőr még félre is vitte egy ismeretlen helyre Igazán izgalmas éjszaka volt.
Csak amikor hazaért és meglátta az asztalon a válókeresetet, jött rá, ki állhatott az egész mögött. A papír mellett piros rúzssal állt:
Ez a kis édes bosszú
