Egy pár vidáman tért haza egy felejthetetlen születésnapi vacsoráról.
Zsófia és a férje épp hazafelé tartottak a vendéglőből, ahol megünnepelték a lány születésnapját. Pompás volt az este. Rengetegen voltak, családtagok, kollégák. Zsófia sokukat először látta, de ha Tamás úgy döntött, hogy meghívja őket, akkor biztosan okuk volt rá.
Zsófia nem volt az a típus, aki vitatkozik a férje döntéseivel; utálta a veszekedést. Sokkal egyszerűbb volt beletörődni, mint állást foglalni.
Zsófi, a kulcsaid nem túl mélyen vannak a táskádban? Kiveszed?
Zsófia kinyitotta a táskáját, vakon turkált benne. Hirtelen egy éles fájdalom rántotta össze, és elejtette a táskáját, amely a földre csúszott.
Miért kiabálsz?
Megszúrtam magam valamivel.
Ha ennyi kacat van a táskádban, nem csoda!
Zsófia nem válaszolt, felkapta a táskát, és óvatosan kihalászta belőle a kulcsait. Beléptek a lakásba, és hamar elfelejtette, mi történt. Fáradt volt, lábai fájtak, csak le szeretett volna zuhanyozni, majd aludni. Reggel azonban éles fájdalommal ébredt a kezében: az ujja vörösre duzzadt. Eszébe jutott a tegnapi este, fogta a táskáját, és alaposan átkutatta. A mélyén egy nagy, rozsdás tűt talált.
Mi a frász ez?
Fogalma sem volt, hogy került oda. Kihúzta a furcsa tárgyat, és kidobta a kukába. Azután ment a gyógyszeres szekrényért, hogy fertőtlenítse a sebet. Miután bekötötte az ujját, munkába indult. Ebédidőben azonban lázas lett.
Felhívta a férjét:
Tamás, nem tudom, mitévő legyek. Tegnap valami fertőzést kaptam el. Lázas vagyok, fáj a fejem, mindenem bedagadt. Tudod, találtam egy rozsdás tűt a táskámban, és az szúrt meg!
Orvoshoz kellene menned, ki tudja, milyen komoly lehet.
Ne aggódj, fertőtlenítettem, jobb lesz.
De óránként rosszabbul érezte magát. Alig várta, hogy vége legyen a munkanapnak, taxival rohant haza, mert a tömegközlekedést már nem bírta. Otthon a kanapéra rogyott, és elaludt.
Álmában megjelent neki édesanyja, Borbála, aki akkor halt meg, mikor Zsófi még kicsi volt. Nem tudta, honnan, de biztos volt benne, hogy ő az. Törékeny és görbe volt, a külseje megijesztett volna másokat, de Zsófi érezte, hogy segíteni akar neki.
Átvezette egy mezőn, megmutatta, melyik füveket kell szedni, és azt mondta, főzzön belőlük teát, hogy megtisztuljon a teste. Elárulta, hogy valaki ártani akar neki, de életben kell maradnia, hogy megvédje magát. Sietnie kellett.
Zsófi izzadtan ébredt. Azt hitte, sokáig aludt, de alig pár perc telt el. Hallotta, hogy becsapódik az ajtó: Tamás hazaért. A kanapéról lecsúszva ment elébe. Mikor meglátta, megdöbbent:
Mi van veled? Nézz csak a tükörbe!
Zsófi odalépett a tükörhöz. Tegnap még egy mosolygó nőt látott benne. Most maga sem ismerte meg: halvány haj, karikás szemek, sápadt arc, üres tekintet.
Mi történik velem?
Hirtelen eszébe jutott az álma, és így szólt a férjéhez:
Anyámat láttam álmomban. Megmondta, mit tegyek
Zsófi, öltözz fel, azonnal a kórházba megyünk.
Nem megyek sehová. Anyám azt mondta, az orvosok nem tudnának segíteni.
Heves vita tört ki otthon. Tamás őrültnek nevezte a feleségét, hogy halott anyjáról álmodozik. Először veszekedtek ennyire durván. Tamás erőszakkal akarta bevinni a kórházba.
Ha nem jössz magadtól, én hurcollak be!
Zsófi hirtelen kiszabadult a markából, de megbotlott, és egy bútor sarkához ütközve a földre zuhant. Dühében Tamás megragadta a táskáját, becsapta az ajtót, és kiviharzott. Zsófinak alig volt ereje egy üzenetet küldeni a munkahelyére, hogy beteg, és pár napig távol marad.
Tamás késő éjjel ért haza, és bocsánatot kért a feleségétől. Az asszony csak ennyit mondott:
Vigyél el holnap a faluba, ahol anyám élt.
Reggel Zsófi inkább szellemre hasonlított, mint egészséges nőre. Tamás tovább könyörgött:
Zsófi, hagyd abba ezt a hülyeséget, menjünk orvoshoz. Nem akarlak elveszíteni.
De elindultak a faluba. Zsófi csak a falu nevére emlékezett. Nem járt ott azóta, hogy a szülei eladták anyja házát a halála után. Egész úton aludt. Azt sem tudta, merre kell menni, de amint közeledtek a faluban fölébredt, és így szólt Tamáshoz:
Ott!
Kibukott a kocsiból, és kimerülten a fűbe rogyott. De tudta, hogy jó helyen van. Megtalálta azokat a füveket, amelyeket anyja mutatott neki az álmában, hazatértek. Tamás főzött belőlük egy teát Zsófi utasításai szerint. Az asszony kortyolgatta, és minden korty után kissé jobban érezte magát.
Mikor felkelt a WC-ről, látta, hogy a vize fekete. Nem ijedt meg, ez csak megerősítette anyja szavait:
A rossz kiürül
Aznap éjjel újra álmában megjelent neki anyja. Most mosolygott, és így szólt:
Azzal a rozsdás tűvel rontást tettek rád. A teám erőt ad neked, de nem tart örökké. Meg kell találnod, ki tette ezt veled, és vissza kell küldened neki a rosszat. Nem látom, ki a tettes, de köze van a férjedhez. Ha nem dobtad volna el a tűt, többet mondhatnék… De így járjunk el:
Vegyél egy doboz tűt, és a legnagyobbra mondd ezt a varázsigét: Éji szellemek, kik éltetekAznap este Tamás hirtelen felsikoltott, mikor egy tű szúrta meg az ujját a táskájában, és Zsófi mosolyogva nézte, ahogy a “varázsló” Irén munkatársukról kiderült, hogy milyen gonosz szándékai voltak – de most már mindennek vége.
