Igen, értem, hogy nem kötelező! De hát a saját véred! Hagynád a fiút télben meleg ruha nélkül? Sanyi, téged ilyenre tanítottam gyerekkorodban? nyomta az anyós.
A telefon az asztalon feküdt. Néhány családi veszekedés után Sanyi megtanulta: ha anyja hívja, jobb, ha kihangosítja, és Krisztinával együtt beszélnek Lídia Szergejevnával. Különben szépen lassan szétmorzsolja őket egyesével.
Lídia Szergejevna, nem mondunk nemet a segítségre válaszolt neki Krisztina. De ha már annyira nehéz önnek Bandival, akkor adja át nekünk. Anikó sem ellenzi, beszéltünk róla.
Az anyós néhány másodpercig hallgatott. Látszott rajta, hogy mérlegeli: könnyebb-e megszabadulni a terhetől, vagy megtartani az irányítást a lánya felett. A második győzött.
Hát ti még csak nem is tudjátok, mibe vágtok bele! válaszolta megvető hangon Lídia. Soha nem volt sem gyereketek, sem macskátok. Mindketten dolgoztok egész nap, ki ül majd vele? Vagy azt hiszitek, a gyerekek maguktól nőnek, mint a gaz? Kell a gyereknek gondoskodás, figyelem, szeretet!
Értem én mondta nyugodtan Krisztina. De ha már így alakult, megoldjuk valahogy. Felmondanék. Mintha én mennék szülni Anikó helyett.
Ja, és miből élnétek, te gazdag?
Maga is mondta, hogy én csak filléreket viszek haza. Valahogy boldogulnánk azok nélkül is.
Az anyós elhallgatott. Sanyi fáradtan sóhajtott: Krisztina még új volt a családban, de ő már belefulladt ebbe a nyomásba.
Na, értem. Ultimátumot adtok mondta végül ingerülten Lídia. Jól van, hajrá. Fiatalok vagytok, buták, nem értitek, mibe keveredtek. Én megpróbálok segíteni, én veszem át a terhet. De ha már ennyire makacskodtok, akkor tudd: míg ti itt a magatok útját járjátok, a gyerek megfázik és beteg lesz miattatok.
Ezzel letette a kagylót. Krisztina pedig odasült Sanyi mellé, átölelte, és arra gondolt, hogyan is kezdődött ez az egész.
… Pedig elsőre Lídia Szergejevna kedvesnek és barátságosnak tűnt, bár kissé önfejű nő volt. Mosollyal fogadta Krisztinát otthonában, még akkor is, amikor az még nem volt a menyasszonya. Annyira megrakta az asztalt, hogy görnyedt tőle, és amikor a fiatalok elmentek, telepakolta őket élelemmel.
Nagyon gyorsan beépült Krisztina életébe. Minden nap hívta, érdeklődött, minden rendben van-e, nem bántja-e Sanyi, hívta magához. Egyszer még az anyját is segített elhelyezni a kórházban ismerős orvosokon keresztül, és intézte, hogy kiváló ellátást kapjon. Krisztina nagyon hálás volt érte.
De mást is észrevett. Ha nem vette fel a telefont, vagy sietve bontotta a beszélgetést, a leendő anyós teljesen más emberré változott. Ilyenkor hetekig nem hívta őket, lesajnálóan beszélt, és nyilván bocsánatkérésre várt.
Na persze, ilyen fontos lettél, hogy már én nem kellek mondta sértődötten Lídi
