Az anyjáért bosszút állt
A lányátnál van. Hozzon tízmillió forintot, és életben marad. A találkozó helyét később küldöm mondta egy erősen torzított férfihang.
Te még feltételeket szabsz nekem?! dühöngött Mihály, de a vonal már megszakadt.
Mihályt mindig is szilárd, óvatos és rideg férfinek ismerték.
Csak a kedves feleségével, Szilvával, és a szeretett lányával, Boglárkával volt lágyabb, de még ahhoz sem mindig.
Ha valami nem úgy történt, ahogy ő akarta, azonnal helyretette mindenkit:
Én vagyok a ház ura! Én tartom el a családot!
És ez igaz is volt: a kertes házat is ő vette, a felesége csak a ruháit járatni járt dolgozni, a lánya pedig egy új autóval járt az egyetemre, amit apja ajándékozott neki.
Csak hát a család néha ezt elfelejtette.
Újból házúrként kellett fellépnie, amikor kiderült, hogy Boglárka egy tehetséges hegedűművészhez, Benedekhez jár.
Nem való hozzád! És nem is fogsz vele találkozni! vágta oda Mihály. Micsoda férfimunka ez, hegedülni?
Ráadásul olyan törékeny is. Nagy úriember!
Feleségül megyek hozzá! És ez az én dolgom! Boglárkának sem volt gyenge a természete.
Én neveltelek fel, én döntök!
Apu, már 18 éves vagyok, ha nem vetted észre. Felnőtt nő vagyok, és
Elég! Azt mondtam! Amíg én tartalak el, én döntök.
A lány sírva kirohant, a felesége két napig duzzogott és nem szólt hozzá, de Mihályt nem érdekelte ő kinyilvánította a véleményét.
Főleg, hogy más gondjai is voltak komolyabbak, mint a lánya hisztijei.
Gyerekkori barátja, Jancsi, akivel tíz éve közösen indították a betongyártó vállalkozást, megint valami ostobaságot talált ki.
Alig néhány éve fizették ki a hiteleket, stabilizálták a csapatot, megfelelő nyereséget termeltek. Éljenek és örüljenek!
De nem Jancsinak mindig új ötletei voltak, nyafogott, hogy bővíteni kell.
Általában a veszekedések rövidek voltak, de ezúttal Jancsi makacsul ragaszkodott hozzá, és azt mondta, akkor fel kell osztani a céget.
Mert ő nem tud állóvízben létezni! Persze! Az ötletek az övé, de a problémákat Mihálynak kell megoldania!
Pár hét múlva úgy tűnt, minden helyreáll. Jancsi csendben maradt, Boglárka az egyetemre járt és esténként otthon volt Benedekről semmi hír.
Aztán egyszer csak meglátta a lányát egy fiúval, majdnem ölelkezve.
Boglárka! Mit keresel éjszaka az utcán?! ordított Mihály, megállítva a kocsit a pár mellett. Ki ez még?!
A homályban nem ismerte meg rögtön a fiút. Amikor végül felismerte, még dühösebb lett.
Még egy nyomorultabbat találtál?! Akkor is engem akarsz bosszantani? Azonnal haza!
A lányával szokásos módon beszélt, és Boglárka nem lepődött meg, csak összeszorította az ajkát, amikor a fiú megszólalt.
Ki adott önnek jogot, hogy így beszéljen másokkal?! emelte fel az állát a fiú. Azt hiszi, mert pénze van
Te, te fogyatékos, pontosan érted én tehetem, és van pénzem, de te holnap már nem jöhetsz dolgozni vágott közbe Mihály, majd a lányához fordult: Gyere, azonnal a kocsiba!
A lány gyorsan ránézett a fiúra, fejét enyhén rázta ne! majd besurrant a kocsiba.
Így már jobb! Mert itt mindenki okoskodni akar!
És ez a fiú Mihály emlékezett rá, hol látta őt, náluk dolgozott segédmunkásként milyen arcot mer vágni! De mindegy, nagyobbakat is leépítettek már.
Mintha mindent rendbe hozott volna: a partnerrel, a családjával. Aztán egy hét múlva újra meglátta Boglárkát ezzel a volt segédmunkással, Róberttel.
A pár elmenekült előle, de otthon a lányt óriási veszekedés várta.
Mihály meglepődött, amikor Szilva is Boglárka mellé állt. Mindketten zsarnoknak és diktátornak nevezték, és azt mondták, lehetetlen vele élni.
Akkor senki sem tart itt! morgott Mihály. Isten hírével, ajtó nyílik!
És elmentek. A holmijaikkal a kezükben, gyász és megvetés keveredett az arcukon. Mindegy! Majd meglátják, hogyan élnek nélküle!
Mihály teljesen biztos volt benne, hogy hamarosan visszajönnek a kisasszonyok, és nem lepődött meg, amikor egy hét múlva Szilva hívta.
Miska, Boglárka eltűnt! zihálta a telefonba Szilva. Két napja nem jelentkezik, a telefonja is ki van kapcsolva!
Már Katiék se tudják, mit gondoljanak! Kellene már a rendőrséghez fordulni, nem értem
Szóval a felesége és a lánya a barátnőjén volt.
Nincs szükség rendőrségre! ordított Mihály. Gyere haza, én megkeresem.
Nem tudta pontosan, hogyan keresse meg a lányát, de a rendőrség biztosan nem játszott.
Míg Mihály a lehetőségeket mérlegelte, ismét csörgött a telefon.
A lányátnál van. Hozzon tízmillió forintot, és életben marad. A találkozó helyét később küldöm ismét a torzított hang.
Te szemét, még feltételeket szabsz?! dühöngött Mihály, de a vonal ismét megszakadt.
Ezután jött a videó: Boglárka kötözött kezekkel, kissé kócosan, mintha sírt volna, de egyértelműen életben.
Mereven bámult a kamerába, nem pislogott, csak néhány pillanatig.
A fenébe is! Ő mindet élve eltemeti! De segítségre volt szüksége. Jancsi, minden nézeteltérés ellenére, rögtön beleegyezett, hogy segít az átadásban.
Nem lenne jobb a rendőrség?
