Ma ma este a szentestére meghívtam a volt menyemet a gyerekeivel, de a saját fiamat kitiltottam. Az asztalt terítem, sütöm a bejglit, és várom, hogy megérkezzen a kedves volt menyem a kisunokákkal. Készítettem nekik sütit, vettem ajándékot, hadd énekeljenek karácsonyi dalokat itt nálam, hozzanak egy kis örömet az ünnepekbe. Amíg csak tehetem, mindig mellettük leszek.
Miközben készültem a vacsorára, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne hívjam fel a volt menyemet, hogy jöjjön el a gyerekekkel. A fiamat viszont kifejezetten megkértem, ne jöjjön. Már az elején szóltam neki, amikor elvált az első feleségétől, hogy én nem fogadok el másik menyet, mert az én menyem Virág.
Öt éve váltak, és borzasztó felelőtlenül viselkedett. Akkor hagyta ott Virágot, amikor a kisebbik gyerek még alig pár hónapos volt, és persze már jóval előtte is folyton hazudott neki, míg valójában egy másik nővel kavart. Virág meg két gyerekkel a hátán próbálta összerakni az életét, míg ő “dolgozni járt”, holott a szeretőjével töltötte az időt. Aztán persze jött az ultimátum, és a fiam becsomagolta a holmiját, otthagyta őket, és elköltözött.
Én már az első naptól Virág pártján álltam. A fiam egy felelőtlen zöldség. Fizeti a gyerektartást, de hát az mi haszon? A gyerekeknek apára és egy családra van szükségük, nem csak a pénzre. De persze nem hallgatott rám, tavaly újra megnősült. Mindenki azt hitte, hogy elfogadom az új menyecskét, de én nem is terveztem. Most már van egy újabb gyerek, de ez sem változtatott a véleményemen a szeretőről.
Nekem Virág gyerekei az unokáim. Nincs szükségem másra. Már mondtam is a fiamnak, hogy egy nap majd megszalad előtte a csárdás, és visszabújik. Addig is nálam ünnepel Virág és a gyerekek.
Velük igazán jó a kapcsolatom. Együtt ünneplünk, gyakran felhívjuk egymást, rendszeresen találkozunk. Virág minden idejét a gyerekeknek szenteli, én meg a nagymamaként igyekszem segíteni: átveszem őket, anyagilag is támogatom, házi feladatban segítenek. Az évek alatt Virág olyan lett nekem, mintha a saját lányom lenne. A szülei messze, Hatvanban laknak, így ők nem tudnak segíteni.
Most újra itt a karácsony. Az asztalt terítem, sütöm a bejglit, és várom őket, hogy beteljesedjen az ünnep. Majd énekelnek, nevetnek, és a szívem mélyén tudom, hogy amíg csak lehetek, mindig mellettük állok.
