Régen, egy magyar faluban történt, hogy a menyecske kiutasította anyósát a kertjükből. Anyuka, már jól szórakoztunk a nyaralónkon, most pedig vissza lehet menni mondta határozottan.
Zsófi még mindig nem hitte el, mi történik. Végre megvolt a saját nyaralójuk! Tíz éven át álmodoztak róla, de az élet mindig keresztbe tett: a hitel, a gyerekek iskolája, a válságok Most azonban megnézték a megtakarításaikat, és úgy döntöttek: most vagy soha!
Férje, Zoltán, egy biztosítónál dolgozott, semmi különös, Zsófi pedig gyerekgyógyászként tevékenykedett. Jól kerestek, de egy nyaraló még mindig messze volt. A sors azonban úgy hozta, hogy rövid időn belül elhunyt Zsófi nagymamája és Zoltán nagymamája is. Mindketten egy-egy lakást hagytak rájuk vidéki városokban.
Hosszas tárgyalások után úgy döntöttek, eladják mindkét lakást, összerakják a pénzt, és megvalósítják álmukat vesznek egy teleket.
Az ajánlat gyorsan megérkezett. Télen kevesen akarnak ingatlant eladni, inkább a nyári szezonra várnak. De Zoltán hajthatatlan volt.
Később meggondoljuk magunkat, és soha nem lesz nyaralónk morgott.
Zsófi egyetértett. Minden tökéletesen alakult!
A telek tökéletes volt: áram, gáz, víz minden vezeték már ki volt húzva. Csak egy kis házat kellett felhúzni, legalább nyaralás céljából.
Úgy döntöttek, hogy amint felmelegszik, Zoltán szabadságot vesz ki, és barátjával, Tibivel együtt nekilát az építkezésnek.
Jól dolgoztak, szünet nélkül, hétvégén is. Egy hónap múlva már az új ház ünnepelhette az újoncot.
Persze, aludni alig volt hol a földre tették a légágyat, és a városból elhozták a meleg takarókat. De a lényeg megvolt: tűzhely, vízvezeték. A többit majd később megcsinálják.
Nos, Zoltán, gratulálok! koccintott Tibi.
A férfiak kiürítették a poharakat, fogtak egy-egy darab sült kolbászt, bőségesen meghintették hagymával és mustárral, majd nekiláttak enni.
Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan összejön! csodálkozott Zsófi. Még a karácsonyi asztalnál sem álmodtam a saját nyaralóról, és most itt van! mutatott a házra.
Bár már sötétedett, a társaság nem sietett bemenni, hanem folytatta a piknikezést a friss levegőn.
Halló, fiam, hogy vagytok? kérdezte szelíd hangon Zsuzsanna néni.
Ha ilyen kedves a telefonban, biztosan valami bújt a szava mögött.
Anyu, minden csodálatos! kezdte vidáman Zoltán.
Tudom. Az unokák meséltek, vettetek egy nyaralót?
Pontosan! Nem csak egy nyaralót, hanem egy vidéki kastélyt! mondta büszkén.
Ó, te csak úgy beszélsz nevetett affektálva az anyós, de a hangja hirtelen elkomolyodott. Na, mindegy, gratulálok
Anyu, és veled hogy van? kérdezte Zoltán.
Ó, mit kérdezel egy öregasszonytól Az orvosok azt mondják, csendre, nyugalomra van szükségem, hogy visszanyerjem az egészségemet. De hol találnék ilyen helyet? A gyógyfürdők drágák, nekem nem fér bele fejezte be jelentőségteljesen.
Anyu, gyere el hozzánk! ajánlotta lelkesen a fia.
Ó, fiam, ne viccelj! Mintha nektek ott nem lenne semmi dolgotok! Ráadásul Zsófi sem örülne kezdte hárítani Zsuzsanna néni.
Anyu, ne csináld! Gyere, és kész!
Jó, Zoltán, eljövök, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Sütök Nápolyit, a kedvencedet.
Amikor Zoltán közölte Zsófival, hogy anyja hamarosan megérkezik, az nem örült túlságosan.
Tehát most, hogy megvan a nyaralónk, hirtelen az orvosok javasolták neki a friss levegőt? kérdezte gúnyosan.
Igen válaszolta egyszerűen Zoltán.
Nem furcsa?
Nem, neki magas a vérnyomása.
Zoltán, nem érted. Ő nem az egészségéért jön, hanem hogy megnézze az új nyaralót!
Hagyd abba. Megnézi, egy hetet itt tölt, aztán hazamegy.
Elfelejtetted, mi történt legutóbb, amikor itt volt?
Zoltán valóban elfelejtette, de Zsófi tisztán emlékezett. Akkor Zsuzsanna néni mindent megtett, hogy tönkretegye a házasságukat: pletykákat terjesztett, megpróbált veszekedést szítani, és utalgatott rá, hogy a fia nem a fajtájuk. A kis bosszú sem volt idegen tőle: vagy túlsózta a levest, vagy szódabá
