Zsófia teljesen kimerült. Hat éve élt egyedül, mióta a férje otthagyta. Tavaly a lánya férjhez ment és másik városba költözött.
Negyvenkét évesen Zsófia élete tavaszát élte. Második ifjúság. Kiváló háziasszony volt, híres volt paradicsomos uborkájáról, amit mindenki mesterműnek tartott. De kinek készítse most? A befőttes üvegek már a teraszon tornyosultak, használatlanul.
Nem fogok elhervadni a magányomban, én, aki még mindig olyan csepű vagyok! mondta Zsófia a barátoknak. Ezek feleltek: Ne! Keress magadnak egy férjet! Annyi magányos ember van.
Az egyikük javasolta neki a Legjobb Férj házasságközvetítő irodát. Zsófia kissé szánalmasnak és nevetségesnek találta, hogy ilyenhez folyamodjon. De másrészt negyvenkét éves volt, ez a szám idegesítette. A nagymama régi órája ketyegve mérte az időt, mint egy fenyegető dobpergés.
Zsófia mégis bement az irodába. Egy kedves, lila szemüveges hölgy fogadta:
Igazán a legjobb jelöltjeink vannak. Nézzük meg együtt az adatbázist. Üljön le mellém!
Persze, mind jóképűek mosolygott Zsófia. De honnan tudjam, melyik az én emberem?
Erre van megoldás felelte a hölgy. Egy hétre kölcsönadjuk Önnek. Ennyi idő elég, hogy eldöntse, megfelel-e, vagy keressen mást.
Hogy érti, hogy kölcsönadnak?
Pontosan! Egy férfi egy hétig Önnél lakik. Itt nem azért vagyunk, hogy pirongassunk, hanem hogy közvetlenül kezeljük a dolgokat. Nincsenek maniakusok vagy bolondok a listánkon.
Hirtelen Zsófia lelkesedni kezdett. A lila szemüveges hölggyel öt jelöltet választott ki. Zsófia fizetett egy szerény összeget, majd sietve hazament. Az első jelölt már aznap este érkezett.
Felöltözött egy zöld ruhába, a remény színébe, és felrakott egy gyémánt fülbevalót, amit ritkán vett elő a régi dobozából.
*Cseng!* megszólalt a csengő.
Zsófia elsőként a szemajtó résén leskelődött. Rózsákat látott, és örömtől sikoltott fel. Kinyitotta az ajtót. A férfi elegáns volt, pont mint a fotón.
Leültek az asztalhoz, Zsófia valami mennyei vacsorát készített. A csokrot középre tette. A bájos vendégre pillantva azt gondolta: Ez az! Nincs szükség több próbálkozásra, nála megállapodom!
Megkóstolták a salátát. A jövendőbeli férj összefacsarodott: Miért olyan sós? Zsófia kínosan mosolygott, majd megkínálta sült kacsájával. A férfi megrágott egy falatot: Kicsit száraz… A többit sem szerette. A sietségben Zsófia elfelejtette a fő dolgot a gondosan válogatott bort. Elővette: A találkozásunkra! A vendég megszaglászott egy kortyot: Ez borzalmas. Felállt: Hadd nézzem meg a lakásodat…
Zsófia felemelte a csokrot, és odaadta: Utálom a rózsákat. Viszlát.
Aznap éjjel Zsófia könnyeket hullatott, megalázva érezte magát. De még négy esély maradt.
A második udvarló másnap érkezett. Magabiztosan lépett be: Szia! Vodkaszag áradt belőle. Zsófia megkérdezte: Már ünnepeltél valahol? A férfi elvigyorodott: Hagyd már! Van itt tévé? Kezdődik a meccs, Ferencváros Újpest. Addig is beszélgethetünk. Zsófia ész nélkül válaszolt: Otthon nézheted a tévét.
Az éjjel is sírt egy kicsit, egyedül.
Két nap múlva megjelent a harmadik jelölt. Nem volt szép, kopott kabátban, koszos körömmel, sáros cipővel. Zsófia már gondolkodott, hogyan küldje el udvariasan. De elDe aztán hirtelen rádöbbent, hogy boldogabb egyedül, mint egy olyan férfi mellett, aki sosem fogja megérteni őt.
