Azt gondolsz rólam, amit akarsz, de semmit sem tudsz bizonyítani mondta fenyegetően a anyós, és nehéz döntés elé állította a menyét.
Nos, Marika, figyelj jól. Gondolhatsz rólam, amit akarsz, de bizonyítani semmit sem fogsz tudni. Nincsenek tanúid, és András hisz nekem. Tehát, ha a családban akarsz maradni, be kell látnod: takarítani, főzni és befogni a szád. Értetted?
Marika néhány éve ment férjhez Andráshoz. Nem sokkal később megszületett a fiuk, Dávid, aki most már hat éves. Mindketten dolgoztak, hogy megadják a családnak a szükséges dolgokat, és ne süllyedjenek nyomorba.
Egyszerűen, de boldogan éltek: Marika vezette a háztartást, a gyermekkel foglalkozott, könyvelőként dolgozott egy kis cégnél, András pedig mérnökként. Úgy tűnt, minden a helyén van.
Aztán egy nap András anyját, Erzsit szívkoszorúér-betegséggel diagnosztizálták, ami állandó kezelést, gondozást és figyelmet igényelt. A nőnek fel kellett hagynia a munkájával, és attól kezdve teljesen a fiára támaszkodott.
Marika mindent megtett, hogy segítsen Erzsinek: munka után beugrott hozzá élelemmel, főzött neki leveseket és húsleveket. Néha magával vitte Dávidot is, mert estére nem volt kihez hagyni a gyereket. Más napokon András látogatta meg az anyját.
Először mindez természetesnek tűnt. De idővel a feszültség nőni kezdett. A pénz gyorsabban fogytak, mint korábban: gyógyszerek, kezelések, különleges étrend. András szó nélkül adott anyjának a fizetéséből, és Marika ezt elfogadta. De hamarosan észrevette: a saját szükségleteikre már nem maradt elég. András pedig mintha észre sem vette volna a problémát.
Dávidnak új cipő kellett, a szakkör drágább lett, a mosógép tönkrement. Minden félresiklott. Marikának régóta kellett volna egy új téli kabát az ötévest már alig bírta. De ahelyett mind gyakrabban hallotta a férjétől:
Tűrd el. Most anya a fontos.
És ő hallgatott, mert tudta, hogy az egészség fontosabb. De belül egyre nehezebb érzés gyűlt fel benne. Nem tudta, meddig tart ez még, és mi vár rájuk.
Egy nap, amikor Marikának ünnep előtt rövidített munkanapja volt, Erzsitől olyat hallott, ami teljesen lesújtotta.
Aznap Marika prémiumot kapott. Nem nagy összeget, de egy kellemes plusz, amire nem számított. Már elképzelte, ahogy este Dávidot lefektetik, kinyitnak egy üveg bort, felvágják a sajtot, kolbászt, gyümölcsöt és csak úgy, ketten üldögélnek, mint régen, a fáradtság és a végtelen gondok előtt.
Ezekkel a gondolatokkal bevásárolt: friss zöldségeket, tejet vett. Azt gondolta: Beviszem Erzsinek, aztán hazamegyek, elkészülök a mi esténkre.
Kulcsa volt az anyós lakásához, így nyugodtan kinyitotta az ajtót, és belépett. A konyhából hangot hallott. Először azt hitte, hogy a tévé szól, de ahogy közelebb ért, megállt, mintha a földbe gyökerezték volna a lábát.
Erzsi az ablaknál állt, cigarettával a kezében, a füstöt kifújva. A másik kezében telefon volt.
Persze, még sokáig eljátszom a beteget mondta rekedten a kagylóba. Mit veszítek? A fiam segít, a menyem meg tiptopban ki van nekem. Nem mondok le erről. Köszönöm, Veronika, hogy kiállítottad a papírt.
Marikának elsötétült a látása. A szavak úgy csapódtak bele, mint egy ütés. Hátraugrott, hátával a
