A temetőben lánya sírját látogató anya egy ismeretlen kislányt pillantott meg egy padon, aki valamit suttogott a sírkőn lévő portréhoz. Szíve összeszorult.
A vastag függönyök mögül az utolsó esti fénysugarak szűrődtek be, elmosódva a drága perzsa szőnyegen, mint fáradt, halvány csíkok. A nappali levegője, amely általában ritka virágok illatával és finom parfümmel volt teli, ma nehéznek, elektromosnak érződött mintha egy vihar előérzetét hozta volna.
Megint Kati? Valér, tényleg azt hiszed, hogy nekem kell rá vigyáznom? Krisztina hangja, általában lágy és csábító, most fékezett dühtől remegett. A szoba közepén állt, selyem köntösében, törékeny, mint egy porcelánbábú, és kihívóan nézett a férjére. Van neki dadus! Meg ott a volt feleséged, a nagymamája! Miért én kelljen mindent félretennem?
Valér, a világosszürke hajú, magabiztos tartású férfi, fel sem emelte a szemét az iratokról. Nyugalma csalóka volt, mint a vihar előtti csend.
Már beszéltünk erről, Krisztina. Kétszer egy hónapban. Két szombat estét. Ez nem kérés, hanem feltétel, amit elfogadtál, amikor a feleségem lettél. Zsófinak pihennie kell. Az meg a volt feleségem, ahogy nevezed, másik városban él, és ritkán látja az unokáját. Kati az én vérem. És egyúttal Olvi lánya. A te régi barátnődé.
Az utolsó szavakat alig észrevehető nyomással ejtette ki, de Krisztina érezte, mint egy ütést. Ez a kapcsolat zavarta a legjobban.
Barátnő keserűen elmosolyodott. Ugyanaz az Olvi, aki mindent otthagyott és szült egy gyereket akárkitől, míg neked kellett helyrehozni a károkat?
A szavak kicsúsztak, mielőtt még megállíthatta volna magát. Krisztina hirtelen elhallgatott, harapott az ajkára. A hátán hideg futkosott. Látta, ahogy Valér lassan leteszi az iratokat, és felnéz rá a tekintete súlyos, érzelem nélküli. Az eszébe villant az a pillanat fél évvel ezelőttről: Kati véletlenül kiöntött egy üdítőt a kanapéra, Krisztina megragadta a karját, ordított az arcába és akkor megjelent ő. Kiabálás nélkül, gesztusok nélkül. Odalépett, finoman eltolta a kezét, és hideg, tiszta hangon mondta:
Ha még egyszer megérinted ha bármi baja lesz miattad eltöröm minden ujjadat. Lassan. Értetted?
Megértette. Akkor is, most is. Tudta: ez a férfi, aki luxust adott neki és kiemelte a szegénységből, nem szereti. Tűri. És ő fél tőle. Rettegéstől remeg. Nincs hová menekülnie. A gondolat, hogy visszatérjen abba a kis lakásba, ahol a részeg szülei várják, félelmetesebb volt, mint bármilyen büntetés. Ő maga zárta be magát ebbe az aranyos ketrecbe, és most egy kislány volt az őr.
Krisztina hirtelen megváltoztatta a hangnemét. Szeme könnybe lábadt, hangja mézes lett.
Valérkám, bocsáss meg Nem így gondoltam. Csak annyira fáradt vagyok Fontos orvosi időpontom van, két hetet vártam rá, nem hagyhatom ki.
De Valér már nem figyelt rá. Legyintett a mentegetőzésen, mintha csak egy idegesítő légy repkedne körülötte. Minden figyelme az ajtóra szegepp
