Úgy néz ki, mint az elveszett fiad, suttogta a menyasszonyom. Ami ezután történt, az megrázta az egész utcát.
Márk Kálmán nem szokott sétálni. Az a fajta ember volt, akit sofőr vezetett autóval szállítottak, kísérettel körülvéve, és a város körülötte forog, mintha ő lenne a középpont. De ma más volt a helyzet. A menyasszonya, Viktória Hajós, ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó pár kilométert gyalog tegyék meg mert a nyári napfény túl szép ahhoz, hogy kihagyjuk.
Viktória épp az utca közepén járt, amikor hirtelen megmerevedett. Keze belemarkolt Márk karjába, körmei a bőrébe vájtak.
Márk suttogta ne nézz rögtön oda de ott ül egy fiú a túloldalon.
Márk követte a tekintetét.
A fiú mezítláb ült a kőszegély szélén, térdét a melléhez szorítva. Vékony, hegyes arcú volt, világos hajú, és a bal arcán egy gödröcske volt egy részlet, amit Márk éppúgy bevésett az emlékezetébe, mint egy sebet. De a szemei Márk szemei elfelejtették, hogyan kellene viselkedniük. Mélykék, mint az óceán. Pontosan olyanok, mint a néhai feleségéé.
Tizenkét éve nem látta azokat a szemeit.
Azóta, hogy az ötéves fia eltűnt egy zsúfolt parkból.
Viktória hangja alig volt szimpatikus. Úgy tűnik
A fiam, fejezte be Márk; a szavak rozsdás ízt hagytak a szájában.
A rendőrség évekkel ezelőtt abbahagyta a hívogatást. A keresőcsapatok eltűntek. A plakátokat más arcok váltották fel. De Márk megállt. Látta a fiú szobáját, pontosan úgy, ahogy volt: az összegyűrt ágy, a játékautók, amelyek még mindig a polcon sorakoztak, mintha bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón.
És most ott volt. Vagy mégsem?
Viktória lépett először közelebb, lekuporodott a fiú elé. Kicsim, jól vagy?
A fiú alig nézett fel. Jól, motyogta, bár a hangja reszketett, mintha napok óta nem szólt volna.
Hogy hívnak? kérdezte Márk, torkát szorongva fogta.
A fiú válasza: Dániel.
Márk szíve erősen vert. A fia neve is Dániel volt.
Mielőtt Márk szóhoz jutott volna, Dániel tekintete az utcára tévedt. Egy magas, kopott bőrdzsekis férfi bukkant fel egy sikátorból, feszült arckifejezéssel.
Te! ordította. Vissza a munkához!
Dániel felugrott és elfutott. A férfi üldözőbe vette. Márk pedig, gondolkodás nélkül, utánuk rohant.
A fiú gyors volt, emberek között bukdácsolt, sikátorokban rövidített. Márk lábai égett
