A szív, amelyben a remény meghalt: Új örömök felé
Zsófia, köztünk vége mindennek! mondta hidegen Áron. Igazi családot akarok, gyerekeket. Te nem adhatod meg nekem. Beadtam a válókeresetet! Három napod van összepakolni. Amikor elmész, szólj. Anyámnál lakom, amíg el nem készül a lakás a gyereknek és az anyjának. Igen, ne lepődj meg, a mostani barátnőm várandós!
Zsófia hallgatott, mintha a föld nyílna meg alatta. Mit is válaszolhatott volna? Öt éven át próbálkoztak gyerekkel, de három terhesség tragédiába fulladt. Az orvosok azt mondták, egészséges, mégsem sikerült. Mindent megtett egészségesen élt, óvakodott, mégis… Az utolsó alkalommal a munkahelyén rosszul lett, a mentők már nem értek oda
Az ajtó becsukódott Áron mögött, és Zsófia, erejét vesztve, összerogyott a kanapén. Nem volt erő pakolni. Hová menjen? A házasság után a nagynénjénél lakott, de ő már nincs, a fiúja pedig eladta a lakást. Vissza a faluba, Zsomborba, a nagyanyja házába? Albérlet? És a munka? A kérdések kavargtak a fejében, de nem volt idő gondolkodni.
Reggel kinyílt az ajtó, és belepett az anyós, Mária.
Nem alszol? Jól teszed. szólt ridegen. Azért jöttem, hogy ne vigyél el többet, mint ami jár.
Nem fogom elvinni a fiad régi zoknijait. vágott vissza Zsófia. Vagy szeretnéd megszámolni a holmimat?
Milyen makacs vagy! Pedig olyan kedves, csendes lány voltál. Már az első alkalommal mondtam Áronnak, hogy te nem szülhetsz.
Ezért jött? Akkor hallgasson, és figyeljen.
Hová viszed a tányérokat? kapott fel az anyós.
Az enyémek, a nagynénémtől, emlék róla.
Nélkülük itt üres lesz minden!
Az nem az én gondom. De lesz unokája.
Csak a magadét vedd!
A laptop az enyém, a kávéfőző és a mikrohullámú sütő a kollégáktól kaptam. Az autót pedig a házasság előtt vettem. A fiadnak megvan a sajátja.
Neked mindened megvan, csak gyereket nem szülsz!
Az nem a maga dolga. Úgy látszik, Isten így akarta.
Könnyen beszélsz! Talán direkt csináltad?
Ostobaságokat beszél. Fájdalmas ez nekem is.
Zsófia körbenézett a dolgai már nem voltak ott. A fésű, a sminkcuccok, a papucsok Valami fontos kimaradt. Az anyós zavarta a gondolatait. Aztán eszébe jutott a macskaszobor, a nagyanyjától kapott emlék. Belül egy lánc és egy gyűrű volt nem értékes, de a szívének drága. Áron szemétnek nevezte őket. Kidobta? Zsófia kinyitotta a erkélyajtót.
Mit felejtettél ott? hallatszott Mária hangja. Gyere már, szedd össze magad!
A macskaszobor megvolt, minden a helyén. Most már elmehet.
Itt a kulcs, búcsúzzunk el. Remélem, többé nem találkozunk.
Zsófia betért az irodába. Betegszabadságon volt, de inkább szabadságot kért.
Mindannyian sajnáljuk, ami veled történt. mondta a főnök. De nélküled nehéz. Három hét elég lesz? Felkészülhetsz, a projektek fele megáll nélküled.
Jó, legalább eltereli a gondolataim. Köszönöm.
Segíthetünk valamiben?
Nem.
Rendben lesz a szabadságpénz és a prémium.
Köszönöm, egyébként.
Zsófia nem lakást keresett Zsomborba ment. A nagyanyja háza üresen állt a halála óta, három éve. Anyját sosem ismerte meghalt a szülés közben. Most ő sem lehetett soha anya
Egy óra az út és otthon volt. A régi juhar, a benőtt százszorszépek. Utoljára Áronnal itt grilleztek ősszel. Zsófia befordult az udvarra, a kulcs a pajta ajtajánál volt. Kinyitotta az ajtót, és megállt. Csönd volt. Megnyugtatta a gondolat, hogy ez a régi ház újra menedéke lesz, és talán a bánat is új boldogságot hoz
