**Naplóbejegyzés**
A mentő gyorsan haladt a budapesti utcákon, a sziréna kétségbeesett kiáltásként visszhangzott a házak között. Bent, Eszter öntudatlanul feküdt, élet és halál közt lebegve. A főorvos, egy ősz hajú férfi, dr. Molnár Árpád, folyamatosan ellenőrizte a pulzusát, s parancsokat adott a nővéreknek:
Gyorsabban! Állandó nyomás, ne engedjék, hogy vért veszítsen! A magzatnak még van esélye!
Mellette, Zsóka törte a kezét, halkan imádkozva. Szorongatta a lelkiismeret-furdalás, hogy nem avatkozott közbe akkor, a villában. Emlékezett Ilona jéghideg arcára, annak a késeleven tekintetére, és végre megértette az igazságot.
**A sürgősségi osztály**
Amikor Esztert behozták a sürgősségire, Tamás rohant az orvosokhoz, könnyes és dühtől vörös szemmel.
Kérem, mentse meg őt! Ő és a gyermekünk Nem élhetem meg nélkülük!
Dr. Molnár szigorúan nézett rá, a professzionista ridegségével, aki tudja: nincs idő drámára.
Kiss úr, kérem, várjon kint! Mindent megteszünk, ami emberileg lehetséges.
Tamás néhány pillanatig mozdulatlanul állt, majd összetörten engedelmeskedett, és a folyosó padjára rogyott. Arcát tenyerébe temette, és életében először, a magabiztos férfi úgy érezte, mintha a föld kiszakadna alóla.
A zárt ajtók mögött az orvoscsata Eszter életéért folyt. Légzése gyenge volt, de a szíve még vert. A magzat azonban kritikus állapotban volt. A gépek ritmusosan sípoltak, a feszültség a tetőfokára hágott.
**A váróban**
Ilona lépett be a kórházba, két közeli barátnője kíséretében, akiket sietve hívott, hogy a figyelmes tanúk szerepét játsszák. Arca kővé dermedt, de remegő hangja lenyűgözte a jelenlévőket:
Szegény lány hogy csúszhatott meg így? Csak egy egységes családot akartam.
Zsóka, aki a sarokban állt, gyűlölettel meredt rá. Ha lett volna bátorsága kimondani az igazságot akkor, talán minden másként alakult volna. De Ilona hatalma, befolyása a városban, és az, hogyan törhetett össze sorsokat, megbénította.
**Tamás és anyja**
Anya! tört ki Tamás, hirtelen felállva. Hol voltál, amikor ez történt? Zsóka azt mondja, mellette voltál!
Ilona megérintette a karját, hamis gyengédséggel:
Fiam, fent voltam az emeleten. Csak azt láttam, ahogy elesik Minden olyan gyorsan történt. Istenem, bárcsak elkaphattam volna!
Hamis könnyek folytak az arcán, de Tamás már nem volt biztos abban, hogy higgyen-e neki. Egy apró, de mély repedés keletkezett a bizalmában.
**Hírek a műtőből**
Óráknyi feszültség után kinyílt a műtő ajtaja. Dr. Molnár, fáradt arccal, Tamáshoz lépett.
Kiss úr, a felesége életben van. Kemény harc volt, de sikerült stabilizálni az állapotát. Azonban a gyermek
A szavai elakadtak egy pillanatra, és Tamás értett mindent magyarázat nélkül. Világa összeomlott. Tántorogva támaszkodott a falhoz, könnyei áradatban ömlöttek.
Doktor úr látni akarom őt.
Hamarosan áthelyezik a szobájába. Pihennie kell. De tudnia kell, hogy a mellkasán és karján nyomokat találtunk. Nem pusztán az esés okozta. Kötelességem jelenteni a hatóságoknak.
Ilona, aki hallotta a beszélgetést, egy pillanatra megfagyott. Aztán magához tért, és átölelte fiát, próbálva megtörni hamis gyengédséggel:
Ne hallgass rájuk, drágám! Tudod, milyen gyorsan terjednek a pletykák. Most nyugalomra van szükséged.
**Eszter felébredése**
Pár óra múlva Eszter kinyitotta a szemét. Sápadt volt, alig kapott levegőt. Tamás megcsókolta a kezét, próbálva visszafojtani a könnyeit.
Eszter szerelmem itt vagy velem.
Ő hosszan nézett rá, majd szeme könnyel telt meg. Megpróbálta a kezét a hasához emelni, de Tamás tekintetéből mindent megértett. Egy szívszaggató sóhaj tört fel ajkáról.
A gyermekünk
Tamás a szívéhez ölelte, és suttogta:
Együtt túl leszünk ezen. Nekem megvannak, és ez számít a legtöbbet.
De Eszter lelkében egy másik fájdalom ébredt: nem csupán a gyermek elvesztése, hanem a tudat, hogy a tragédia mögött éppen az a nő állt, akinek védelmezője kellett volna lennie.
**Zsóka vallomása**
Pár nap múlva Zsóka nem bírta tovább a csendet. Megtalálta Esztert egyedül a szobájában, és remegő hangon bevallotta:
Asszonyom tudnia kell az igazat. Nem ön esett el. Ilona asszony ön taszította. Én láttam mindent.
Eszter vér
