Hatodik osztályban már figyelmeztette a barátnőit, hogy ez a fiú lesz a férje.
Zsófi hatodik osztályos korában elmondta a legjobb barátnőinek, hogy Márk az ő szerelme, és egyszer biztosan feleségül veszi. Senki sem vitatkozott vele.
Most már a barátnők is féltek Márkra nézni, mert Zsófi nagymamáját boszorkánynak tartották. A vénasszony egy kis faluban élt, ahol titokzatos dolgokkal foglalkozott, Zsófi pedig a városban tanulta a sötét mesterséget, miközben időnként meglátogatta a nagymamáját.
És Márk? Márk egyáltalán nem figyelt Zsófira. Minden szabadidejét a kertben töltötte Évával. Éva gyerekkora óta tolószékben ült, és nem tudott járni.
Nem tudom, miért, de épp Éva nyerte el a fiú szívét. Talán a lány szerénysége, jószíve volt az oka, de valamiért őt választotta. Ráadásul Éva rendkívül okos volt, és vele mindig érdekes volt a beszélgetés. Márk és Éva évek óta minden percüket együtt töltötték.
Egy nap Márk kilépett a házból és a kertbe indult, ahol Éva ült. Az útját állta Zsófi.
Szia, Márk.
Szia mormogta a fiú, és megpróbált elsétálni mellette.
Nem sétálnál velem egyet a városban? kérdezte Zsófi.
Ma nem lehet válaszolta Márk. Bocs.
Zsófi haraggal összeszorította ajkait, miközben nézte, ahogy Márk odamegy Évához, köszön neki, és vidáman elkezdenek beszélgetni. Fekete féltékenység öntötte el a lány szívét. Sírt, amikor senki sem látta.
Eltelt egy év. Márk most már mindenhova elvitte Évát a folyópartra, az erdőbe, a mezőre, ahol százszorszépek nyíltak. Minden percüket együtt töltötték.
Zsófi átváltozott egy fekete hajú szépséggé. A fiúk nem tudtak leszakítani róla a szemüket, olyan káprázatos volt. De Márk a szívében továbbra is csak Évát látta. Most már igazán szerették egymást, nem úgy, mint gyerekként.
Aztán egy nap, mikor Márk Évához indult, Zsófi ismét útját állta.
Szia, Márk. Megint a te nyomorult kis szerelmedhez sietsz? Mit találsz benne? Miért kell neked ő? Inkább engem vigyél. Velem leszel igazán boldog. Hiszen tudod, hogy már az iskolában is szerettelek.
Tudom válaszolta Márk , de én Évát szeretem.
Miért jobb nálam, mint ez a nyomorék?
Nem tudom. De hogy jobb, az biztos.
Márk, tudod, hogy nekem nem kell nagy erőfeszítés, hogy megszeress. A nagymamám a legerősebb. De én ezt nem akarom. Azt akarom, hogy magadtól szeress. Mit tegyek, hogy megszeress? Mondd meg. Bármit megteszek.
Márk megállt és Zsófira nézett.
Tégy úgy, hogy Éva újra járni tudjon. Akkor elveszlek mondta nyersen.
Attól kezdve Zsófi minden idejét Évával töltötte. Reggel ment hozzá, és este tért haza. Márknak alig maradt ideje találkozni Évával. És Éva nem tiltakozott. Mindent megtett, amit Zsófi mondott. Forralt borokat ivott, kenőcsöket kent a lábára, keményen gyakorolt.
Márk, miközben figyelte Zsófit, rájött, hogy milyen mélyen szereti őt, ha mindezt megteszi miatta.
Eltelt négy hónap.
Márk, mint mindig, este a kertbe ment, ahol Zsófi foglalkozott Évával. Észrevette, hogy az egész udvar a tornácra gyűlt, és figyelte
Zsófi Éva kezét fogva lassan vezette tovább a tolószéktől. Ma mindketten a legboldogabb lányok voltak a világon. Fáradtak, de boldogan ültek le a padra. Márk odalépett hozzájuk, és nem hitte a szemének.
Márk, szeretnék kérdezni tőled valamit mondta Zsófi, és félrelépett Évától.
Márk odalépett hozzá.
Itt az idő? kérdezte halkan.
Milyen idő? nézett rá a lány.
Az esküvőre súgta a fiú.
Nem, Márk mosolygott Zsófi , csak bocsánatot akartam kérni a kellemetlenségeimért. A varázslat tehetetlen a szerelem ellen.
A varázslat egyébként sem változtathat az életen, ha az ember nem akarja.
Most Éva és Zsófi a legjobb barátnők. Éva és Márk családjában megszületett egy kislány. Zsófi is talált magának egy fiút, akit utál, és akit soha nem mutat meg senkinek. Azt mondja, pilóta
**A tanulság:** A szerelem nem kényszeríthető, és a varázslat sem adhat olyat, amit a szív igazán nem akar.
