Judit munka után betért a kedvenc kávézójába, amikor meglátta a férjét egy másik nővel, és úgy döntött, megleckézteti mindkettejüket. Judit felsóhajtott, amikor kilépett az irodaházból. A mai nap is csak gondokkal teli volt. Tényleg most kellett neki az a jelentés? Holnap is megcsinálhatta volna. Mivel a nap fárasztó volt, úgy döntött, beugrik a megszokott helyére. Már előre élvezte a görög salátát és a frissen főzött kávét, ami egy kis színt visz az egyhangú napjába.
Ahogy belépett, észrevette, hogy a kávézó majdnem üres. Épp le akart ülni a szokásos asztalhoz, amikor hirtelen felismerte egy ismerős arcot. A férje, Sándor. És nem volt egyedül egy elegáns nő kísérte.
Juditot mintha jéghideg víz öntötte volna le. Az idegen nő olyan volt, mintha egy divatlapból lépett volna ki. Platina szőke haj, feszes ruha, csillogó ékszerek. Sminkje tökéletes volt. Sándorral vidáman beszélgettek, ő valamit mesélt, a nő pedig nevetett, közben megérintette a karját.
Juditban minden felborult. Hát így áll a dolog, gondolta, és majdnem odalépett hozzájuk. Először azt akarta, hogy itt és most tisztázzák a dolgot. Hangosan, drámai módon, mint a filmekben. De megállította magát. Nem, ez túl egyszerű lenne.
Helyette visszahúzódott, és elgondolkodott a tervén. Megmutatja neki, mi is az igazi előadás.
Judit leült egy asztalhoz a kávézó másik felén, de úgy, hogy láthassa őket. Megrendelte a görög salátát és a kávét, de nem sietett enni. Elővette a telefonját, és felhívta Sándort. A telefon egy pillanatra felcsendült az asztalon. Sándor rápillantott a kijelzőre, és gyorsan elnémította. Judit elmosolyodott. Nem akarsz felvenni? Érdekes, milyen fontos lehet ez a beszélgetés?
Nem vette le róluk a szemét, figyelte minden mozdulatukat. Sándor odahajolt a szőkéhez, és valamit a fülébe suttogott. A nő felhördült a nevetéstől, és kezével eltakarta a száját. Az ujján nagy gyémántgyűrű csillogott.
Judit szívébe tűrt a fájdalom. Elfordult, próbálva magához térni. Nyugi, Judit, ne ess pánikba, mondta magának, miközben idegesen gyűrődött a szalvétát.
Emlékek villantak fel a fejében. Az első találkozás, a bátortalan randevúk, a szerelmes vallomások. Ez mind hazugság volt? Most két fronton harcol? Judit összeszorította a fogait, de úgy döntött, tovább figyeli. Inkább azt hitte volna, hogy csak egy kolléganő. Igen, túl kiszépített és túl közel ül hozzá.
Telefonját markolva tovább figyelte őket. Aztán észrevett egy férfit, aki elhaladt az asztala mellett. Magas, jóképű, könnyed mosollyal. Mintha egy reklámból lépett volna ki. Ekkor hirtelen ötlete támadt. Bátran intett neki.
Elnézést, szólt hozzá a férfi, aki megállt és ránézett.
Igen? kérdezte, megvizsgálva Juditot.
Van egy kicsit furcsa kérésem Judit egy pillanatig habozott, hogyan fogalmazza meg, egy kis jelenetet kellene játszanunk. Semmi komplikált. Látja ott? biccentett Sándorék felé, az a férjem. És úgy tűnik, mosolygott keserűen, megcsal. Be tudna állni a szerepbe? Azt akarom, hogy érezze, mit érzek.
A férfi gondolkodott egy pillanatig, majd elmosolyodott.
Persze, miért ne? odalépett, és leült Judit elé.
Judit vagyok, mondta mosolyogva.
A nevem Tamás, válaszolta a férfi.
Judit mosolygott, bár a szíve hevesen vert. Sándor felé pillantott. Észrevette. Zavarodottság villant meg a szemében.
Nyilván nem számított rá, hogy itt találkozik a feleségével. Főleg nem egy másik férfival. Sándor megmerevedett, majd visszafordult a társaságához. Próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. De Judit látta, ahogy megfeszül a keze.
Judit kiegyenesedett. Úgy tett, mintha teljesen elmerülne a beszélgetésben Tamással. Közelebb hajolt, mintha valami nagyon izgalmasat suttogna. Tamás követni tudta a játékot. Megfelelő pillanatban nevetett, vagy komolyabb hangsúlyt adott a szavainak.
Judit ismét Sándorra pillantott. Mostmár láthatóan ideges volt. Ujjait lassan kopogtatni kezdte az asztalon. Oldalvást nézett Judit és Tamás irányába.
A szőke nő mondott valamit, de Sándor válasza már nem volt olyan lelkes. Judit úgy döntött, egy lépéssel tovább megy. Bátran megfogta Tamás kezét. A férfi megértette a szándékát, és gyengén megszorította az ujjait, majd mosolygott. Sándor még tovább bámult rájuk. Valamit mondott a társaságának, és a nő abbahagyta a nevetést. Judit kíváncsi volt, meddig vihetik ezt a játékot.
Nagyszerű színész vagy, Tamás, mondta.
Nézd, milyen feszült, suttogta Tamás. Nézd csak az arcát. Szerinted elég ideje volt már megfőni?
Menjünk el mellettük, javasolta Judit. Lássuk, mit csinál.
Tamás bólintott, és felálltak. Judit megfogta a kezét, és lassan elindultak a kijárat felé, ahol elhaladtak Sándor és a szőke nő asztala mellett. Ahogy közeledtek, Judit úgy döntött, utolsó lapot játszik. A legártatlanabb kifejezéssel szólt hozzá Sándorhoz:
Ó, szia, édesem! Milyen kellemes meglepetés, hogy itt talállak. És ki ez a hölgy?
Sándor nyilvánvalóan ideges lett. A szőke nő ránézett, magyarázatra várva.
Ő az Sándor hebegni kezdett, a munkatársam.
A nő összeráncolta a homlokát, és Sándorra nézett.
Ó, a munkatársad? Judit felhúzta a szemöldökét. Milyen érdekes! Azt hittem, ma ügyfelekkel van tárgyalásod.
Sándor
