**Már Nincs Rád Szükségem: Ahogy a Férj Elhagyta a Feleségét, Amikor Végre Anya Lehetett**
Amikor Zsófia péntek este hazatért a munkából, azt sem sejtette, hogy ez a nap örökre megváltoztatja az életét. Ahogy kinyitotta az ajtót, szokás szerint szólt:
Drágám, itthon vagyok!
Csend. A ház furcsán csendes volt.
Furcsa Már itt kellene lennie gondolta, miközben a hálószoba felé indult.
Belepte az ajtót, és megfagyott a helyén. Bence, a férje, az ágy előtt állt, sietve pakolt ruhákat egy bőröndbe.
Bence Mit csinálsz? suttogta, alig hitte el, amit lát.
Elmegyek válaszolta közömbösen, anélkül, hogy ránézett volna.
Elmész? Miért? Mi történt?
A te apád miatt vágta oda ingerülten.
Az apám? Köze van ehhez?
Zsófia nem értette a szavakat, a jelentésüket, sem azt, ami történik. És ott, a saját szeme előtt, omlott össze a házassága, amiért annyi szeretetet, türelmet és meleget áldozott.
Huszonnyolc évesen találkozott Bencével, aki nyolc évvel idősebb volt magabiztos, charizmatikus, tapasztalt. Akkor azt hitte, megtalálta az igazit. A család, a barátok mind azt mondták, itt az ideje megházasodni. Az óra ketyeg, mondták. Nem vagy már kislány. Zsófia minden udvarlóját lehetséges férjeként kezdte el látni és ez elriasztotta a férfiakat.
De Bencével más volt. Egy kávézóban ismerkedtek meg, egy kolléga által, és könnyedén folyt a beszélgetés. Udvarias, figyelmes volt. És amikor kiderült, hogy Zsófia saját lakással, új autóval, jó állással a városházán és egy vállalkozó apával rendelkezik hirtelen még kedvesebb lett.
Egy évvel később luxuslakodalmat tartottak. Mindent az apja fizetett. Bence nem tiltakozott. Sőt, lelkesen elfogadott egy állást az após üzletében, mint értékesítő.
Eleinte a házasság tündérmesének tűnt: külföldi utak, vacsorák, ajándékok. Csak egy dolog rontotta el: Bence soha nem fizetett semmit. Mindig Zsófia. Először nem törődött vele. Aztán kezdte kérni. Végül könyörgött.
Miért nekem kell mindent fizetni? panaszkodott egy barátnőjének. Szeretném érezni, hogy nő vagyok, törékeny, gondoskodva.
De Bence csak nevetett:
Drágám, ne légy naiv. Minden rendben van. Ne foglalkozz ezzel.
A munkahelyén alig csinált valamit, órákat töltött a telefonjával, és a pénzt, amit keresett, a saját számláján tartotta. Zsófia gyanút sem fogott.
Aztán megbetegedett. Súlyosan. Egy hónapot töltött a kórházban. A szülei minden nap meglátogatták; Bence ritkán. Mikor hazatért, megdöbbent: kosz, mosatlan edények, a padló tele szeméttel.
Nem takarítottál ki semmit?! kiáltott fel.
Minek? Ez a nő dolga válaszolta közömbösen.
De én a kórházban voltam, Bence! És most mégis nekem kell takarítanom?!
Már itthon vagy, nem? Akkor csináld meg.
Gyengeségtől remegve Zsófia takarítót hívott. Az orvos figyelmeztette: a felépülés legalább egy évig tart. És a gyermekvállalásra gondolni esélytelen volt.
Egy évvel később, amikor az orvosok végre engedélyezték, izgatottan mondta el a férjének.
El tudod képzelni? Most már most már elkezdhetjük tervezni!
Elfoglalt vagyok. Most nem alkalmas morgott, a játékvezérlőbe merülten. Az ajándék, amit tőle kapott, most érdekelte a legjobban.
Hetek teltek el. Továbbra sem figyelt rá. Aztán egy nap bejelentette:
Tudod, Zsófia Elmegyek. És nem akarok gyereket tőled.
Mit mondasz?!
Nem szeretlek. Soha nem szerettelek. Csak azért voltam veled, mert kényelmes volt. Lakás, pénz, autó. Most már elegem van. Már nincs rád szükségem.
Bence, ezt nem teheted meg Láttad, hogy küzdöttem, hogy vártam!
Ez a te problémád. Én szabad vagyok.
Becsukta a bőröndjét, belerakta a játékvezérlőt, és kiment.
Zsófia nem evett, nem aludt. Otthon maradt, a semmibe bámulva. Három nap múlva a szülei, aggódva, megjelentek. Az apja, amikor látta állapotát, alig tudta visszafojtani a dühét.
Elvitték a nyaralóba. Bencét aznap este kirúgták. Nem sokkal később Zsófia apja, Tóth István, minden szükséges intézkedést megtett, hogy befagyassza a veje számláját. Minden megtakarítása eltűnt.
Bence semmije sem maradt: munka nélkül, ház nélkül. Alig volt pénze egy szobára. Nem tudta, mihez kezdjen.
Zsófia hónapok múlva új munkát kapott. Ott megismert egy férfit, akit Dávidnak hívtak. Nem volt fiatal, de becsületes, nyugodt volt, és első pillantásra tisztelettel és kedvességgel fordult felé.
Fél évvel később csoda történt: két csík a teszt
