Egy napon a férjem hazajött anyukája házából, mélyet sóhajtott, és azt javasolta, hogy apasági tesztet csináltassunk a kétéves lányunknak. Nem magának, hanem az anyjának.
Egy réges-régi napon a férjem hazatért anyukájától, mély lélegzettel azt mondta: csináljunk apasági tesztet a kicsinknek. Nem neki kell, hanem az anyjának.
“Fél évvel az esküvőnk előtt anyóssom folyton azt hajtogatta a fiának: ne vedd el ezt a lányt, nem érdemli meg! meséli harmincéves Marianna, hangja reszket a sértődéstől. Túl szép, biztos félrelép! Akkor még nevettünk rajta, azt viccelődtük, hogy Dániel inkább egy ‘sellőt’ válasszon, akkor nem lenne félreértés. De most már nincs kedvünk nevetni. Egyáltalán nincs!”
Marianna nem tartja magát elbűvölő szépségnek. Egy egyszerű lány Pécs környékéről, ápolt, de nem feltűnő. Karcsú, igényesen öltözködik, mindig is tisztelte magát a kapcsolataiban. De hogy miért gondolta anyósa, Búza néni, hogy Marianna könnyűvérű és hűtlen, azt senki sem érti. Mégis, ez a nő mindennapjait rémálommá változtatta.
Négy éve házasok, van egy kislányuk. Marianna anyasági szabadságon van, napjai főzéssel, takarítással és pelenkázással telnek. Az egyetlen emberek, akikkel beszél, más anyukák a játszótéren. De anyósa nem nyugszik. Azt gyanítja, hogy Marianna megcsalja a fiát, úgy leskelődik utána, mint egy olcsó tévésorozat detektíve.
“Mindig leskelődött utánam! sóhajt Marianna, könnyekkel a szemében. Folyton hívott, ellenőrizgetett, váratlanul megjelent, próbálta irányítani minden lépésemet. Eleinte próbáltam félvállról venni, meséltem Dánielnek, és nevettünk rajta. De ez kimerítő! Többször kiborultam, nagy veszekedéseink voltak. Ő egy kicsit megnyugodott, de aztán újra erősebben kezdte.”
Az első botrány a házasságuk után pár hónappal történt. Búza néni hirtelen beállított Marianna munkahelyére. Semmi előzetes, semmi ok. Csak ellenőrizni akarta: tényleg ott dolgozik-e a meny? Vagy hazudik a férjének, és mikor azt mondja, hogy az irodában van, valójában szeretőkkel lóg?
“El sem hiszem, hogy beengedték! emlékszik felháborodva Marianna. Az épületben van biztonsági szolgálat, csak bejelentkezett látogatók mehetnek be. Majd kiakadtam, amikor a titkárnő behozta hozzám: ‘Van vendéged.’ Megkérdeztem: ‘Búza néni, Ön mit keres itt?’ Erre ő: ‘Megnéztem, hol dolgozol.’ És nézett körbe az irodában! Nyílt terepen dolgozunk, mindenki a gép előtt ül, semmi rejtegetnivaló. Nem is akarom elképzelni, mit csinált volna, ha saját irodám lenne!”
Később a titkárnő, Katalin, elmesélte, hogy Búza néni rengeteg kérdést tett fel. Mióta dolgozik itt Marianna? Késik-e? Kivel beszélget? Van-e valaki különleges az irodában? “Mondtam neki, hogy házas, van férje! tette hozzá Katalin, értetlenül. Marianna dühbe gurult. Otthon kiöntötte a lelkét Dánielnek: ‘Anyád túllépte mind a határokat! Beszélj vele, ez nem normális! Már csak az hiányzott, hogy az asztal alá is belenézett volna, hátha ott talál egy szeretőt!'”
Dániel úgy tűnt, komolyan megbeszélte anyjával a dolgot. Volt némi nyugalom. Búza néni csak este hívogatta, megkérdezte, hogy vagyunk, néha hozott házi sütit. Marianna kezdte azt hinni, hogy a vihar elült. De tévedett.
A következő incidens terhessége alatt történt, amikor még dolgozott. Megfázott, táppénzen volt, és otthon aludt, telefonja kikapcsolva, amikor erős kopogást és a csengő szünet nélküli csilingelését hallotta. “Felkeltem, azt hittem, tűz van vagy valami vészhelyzet! emlékszik. Kinyitottam a szemüveget, és anyósom állt odakint! Ijesztő arckifejezéssel rugdosta az ajtót és nyomta a csengőt. Megijedtem, nem mertem kinyitni, felhívtam Dánielt: ‘Gyere azonnal, nem tudom, mi folyik itt!’ Húsz perc múlva ért haza. Ezalatt anyósom csak állt az ajtó előtt, várt rám!”
Mindketten lehordták Búza nénit. Marianna fenyegetőzött, hogy rendőrt és pszichiátert hív, ha még egyszer előfordul. “Tartsd távol tőlem!” könyörgött a férjének. És újra lett némi békesség.
Marianna megszülte a kislányát, de anyósa még csak rá sem nézett az unokájára. Később kiderült, miért. Nem hitte el, hogy az övé. “Persze, én csak úgy szaladgálok, hogyan lehetne Dánielé a gyerek? kacag keserűen Marianna. Az oka? A férje családjában csak fiúk születtek. Egy kislány Búza néni logikája szerint a hűtlenség bizonyítéka volt. “Nem foglalkoztam ezzel a hülyeséggel mondja Marianna. Nem beszélek vele. Dániel havonta egyszer meglátogatja, de mi nem megyünk vele. Talán így a legjobb. Soha nem bíznám rá a lányomat.”
De a legrosszabb még hátra volt. Aztán egy nap Dániel hazajött anyjától, mélyet lélegzett, tétovázott, és előhozta, hogy csináljunk apasági tesztet a kislányunknak. “Nem miattam, Marianna, ne értsd félre! mentegetőzött, idegesen gesztikulálva. Kétségem sincs. Anyám miatt! Hadd nyugodjon meg végre! Teljesen megőrült, és én hallgathatom ezt!”
Marianna keserűen felnevetett. “Anyád miatt? ismételte, hangja remegve a haragtól. Jobb lenne, ha beismernéd, hogy te is elhitted neki! Tudod, hogy soha nem fog leállni. Három különböző klinikán csinálunk tesztet, és akkor majd azt mondja, hogy az orvosokat megvesztegettük, és az ered
