Egyáltalán nem értelek, kislányom, végül is nő vagy, mi a baja a szegény kicsinek? Hogy egy másik nőtől született? Hát akkor is! Te fogod nevelni, ő pedig anyának fog szólítani. Így alakult, de neked bölcsebbnek kell lenned, ha szereted a férjed, szeresd a lányát is!
A férjnek hívtak a gyermekvédelemtől, hogy jöjjön érte a saját lányáért, akiről eddig nem is tudott
Mária, ülj le, kérlek, valami fontosat kell mondanom sóhajtott Dávid.
Ma hívtak a gyámügyről. A lányom most egy nevelőotthonban van Mária meglepődött és felkapta a fejét.
Milyen lány? Kitől? Ez valami vicc? Mária nem akarta elhinni.
Dávid lehorgasztotta a fejét.
Nem, Marika, nem viccelek. Hat évvel ezelőtt, amikor még csak most ismerkedtünk, egy Sári nevű lánnyal jártam. Amikor veled komolyra fordult a dolog, otthagytam őt.
Sári egy év múlva felkutatott, és közölte, hogy tőlem született egy kislánya, Lili.
Nem hittem neki, de amikor megláttam, minden teszt nélkül is világos volt, hogy az enyém. Nem is tudom, mi történt Sárival, csak annyit mondtak, hogy jöjjek el Liliért, vagy sem.
Mária első reakciója az lett volna, hogy felkiált:
Nem kell nekem egy idegen gyerek! de a férje szeme arra késztette, hogy más választ adjon:
Rendben, menjünk el megnézni először, együtt mondta óvatosan a feleség.
Dávid örült a válasznak, és miután egy kicsit átgondolták, holnap indulnak. Mária a kislányt nézte, de semmi hasonlóságot nem talált a férjével. Lili öt évesen törékenynek és nagyon aprónak tűnt.
Egy kopott mackót szorongatott a kezében, és ha valaki szólt hozzá, az arcát a plüssbe rejtette. Őszintén szólva, Máriának nem tetszett a kislány, bár sajnálta. Talán, ha teljesen idegen lett volna, meghatotta volna a szívét, de a féltékenység a másik nő iránt most a gyerekre csapott át.
Kiderült, hogy Lilit Sáritól elvették, mert káoszban élt, gyakran ivott, éjszakákon át bulizott, és a lányára nem is gondolt. Mindazonáltal elárulta, ki Lili apja, és ez már nem változott.
Mária látta, mennyire eltökélt Dávid, hogy magukhoz vegye a kicsit. Sokáig próbálta lebeszélni, de végül a férj dühbe gurult:
Ha te nem tudsz gyereket szülni, akkor maradj csendben! Én viszont a saját lányomat nem adom át egy intézetnek. Ha nem tetszik, menj el, én egyedül is megboldogulok!
Fájdalmas volt hallania ezeket a szavakat, de mindenhogy nézte, igaza volt. Dávid gyereket akart, ő pedig nem tudott neki adni.
Fiatalon egészségügyi problémái voltak, és az orvosok kijelentették, hogy soha nem lehet gyermeke. Ráadásul szerelmes volt Dávidba, és nem akarta elhagyni.
Keményen dolgozott, minden forintot a családba fektetett, alig ivott. Egy ilyen férfiért mennyi nő küzdene, ő pedig nem biztos, hogy találna jobbat.
Amikor Dávid hazahozta a lányt, rögtön figyelmeztette a feleségét:
Ha megtudom, hogy bántod, ne várj tőlem jó véget! Mária erőszakkal kezdett el törődni a gyerekkel. Elvitte fürödni, alaposan megmosdatta, bár könnyek nélkül nem nézett a vékony kis hátára. Felöltöztette, befonta a haját, mintha lelki terhe lepergett volna.
Lili csendes volt, nem szólt hozzá senki, csak a sarokban ült, és a mackójának suttogott.
Olyan vad panaszkodott Mária a szomszédoknak. De legalább engem sem ismer el, csak annyit mond, hogy igen vagy nem, és ennyi. Néha ránézek, és azon gondolkodom, vajon nincs-e valami baja, olyan csendes, aztán egyszer csak robban.
A szomszédok együttérzően bólintottak. Dávid is megváltozott. Régen már a küszöbről csókokkal és ölelésekkel fogadta Máriát, most pedig a lányáért esett. Lili először menekült előle, de aztán megszokta, és mindenhova a nyomában járt.
Mária persze féltékeny volt a férjére a kicsi miatt, ráadásul Dávid egyre többet mormogott. Egy nap, amikor a lány kint játszott, így szólt:
Te úgy kezeled Lilit, mint valami játékot. Alig mosolyogsz rá, pedig neki egy szeretetteljes anyára van szüksége, nem egy idegen nénire.
Ekkor tört át Márián a gát:
Mégis miféle anyja lennék én neki? Semmi közöm hozzá, és nem is fogom táncolni előtte! Egyáltalán, elmegyek tőletek, anyámhoz, ti meg éljetek itt ketten, ahogy akartok! nem tudta visszafojtani a haragját.
És elment. Azt hitte, Dávid utánasiet, és könyörögni fog, hogy térjen vissza. De nem. Eltelt egy hét, aztán egy másik, és semmi. Mária sírt, anyja próbálta megnyugtatni, de nem engedhette, hogy a lánya családja szétessen.
Nem értem, kislányom, végül is nő vagy. Mi a bűne ennek a szegény gyereknek? Hogy egy másik nőtől született? Te fogod nevelni, és ő anyának fog szólítani. Így alakult, de neked bölcsebbnek kell lenned. Ha szereted a férjed, szeresd a lányát is!
Mária belépett az udvarra. Dávid a garázsban javított valamin, mellette pedig Lili vidáman játszott a mackójával. Dávid észrevette, és komoly pillantást vetett rá. Mária megrezdült és megállt. Ekkor felállt Lili, megfogta az apja kezét, és odavezette Máriához.
Béküljetek ki mondta Lili, és összefogta a kezüket.
Bocsássatok meg zokogott Mária.
Dávid egyik kezével átölelte, a másikkal pedig Lilit húzta magához. Mária is sírva ölelte meg a kislányt. Sokáig álltak így, míg Lili unalmában fel nem
