A hóborított erdők mélyén, Észak-Magyarország titkos zugában, ahol a szél süvít a fenyők között és az éjszaka napokig eltarthat, élt egy farkasfalka, melyet Tivadar és Zsófia vezetett. Nem csupán vér kötötte össze őket, hanem egy történet, melyet az erdő öreg még mindig emleget.
Tivadar magányos farkas volt, amikor megtalálta őt. Előző falkáját lavina temette el, azóta céltalanul barangolt, kerülve az embereket, a vadászokat és a többi farkast. Szíve sebzett madárfészek volt.
Zsófia egy holdtalan éjszakán jelent meg, soványan, sántítva, csonka füllel és dühös, de mégis félelem nélküli szemekkel. Erős nőstény volt, kitől elűzték egy másik falkából, mert szembeszállt a vezérhímmel, hogy megvédje kölykeit. Elveszítette őket, de a büszkeségét soha.
Tivadar nem támadt rá. De nem is futott el. Csak néztek egymásra. És abban a jéghideg csendben felismerték egymást: két összetört szív, melyben mégis van bátorság a dobogásra.
Aznaptól kezdve együtt vadásztak. Hátukat egymásnak vetve aludtak. Lassan, a maguk vad módján megtanultak bízni egymásban. Nem volt köztük szeretlek, sem szertartás. Csak társaság, tisztelet és egy bizonyosság, mely nem kért bizonyítékot.
Az évek során saját falkát alapítottak. Kölykeik születtek. Megtanították a fiatalokat, hogy ne féljenek a hótól vagy a sötéttől. Tivadar üvöltése mély és hosszú volt, mint dobverés az erdő szívében. Zsófiáé meg rövid és éles, mint jégtű a levegőben.
De amikor együtt üvöltöttek az ég is hallgatta.
A tudósok azt mondják, a farkasok a territóriumukért vagy a csoport összehívásáért üvöltenek. De a magyar öregek tudják az igazságot: néhány farkas szeretetből kiált az éjszakába.
Egy különösen kemény télben Tivadar nem tért vissza a vadászatról. Zsófia napokig kereste. Minden éjjel felmászott a legmagasabb sziklára és kiáltott. De ő nem jött vissza. Csak lábnyomokat talált a hóban, melyek egy szakadék felé vezettek.
Zsófia nem evett. Nem vadászott. Csak felmászott esténként a sziklára és újra meg újra kiáltott. Rövid, éles, kitartó hangon.
Aztán egy éjjel, a sarki fény alatt válasz érkezett.
Egy mély, távoli üvöltés. Felismerhető.
A tudósok azt mondták, egy másik hím volt. Talán kihívni akarta, vagy elfoglalni a helyét.
De Zsófia nem haraggal válaszolt. A sziklán ült, lehunyta a szemét és úgy üvöltött, mint
