A régen elmesélt történet egy magyar családról szól, ahol a mindennapok terhei egyedül az anya vállán nyugodtak.
Többé nem főzök mindenkire! Csak magamra és Annikára. Hogy miért? döbbent meg Miklós. Mert úgy tűnik, ebben a családban mindenki a saját dolgával törődik. Akkor éljetek is így!
Anya, hol a reggelim? Zsófi betört az ajtón kopogás nélkül. Késésem lesz az iskolából!
Nóra megpróbált felülni, de a feje elöntötte a szédülés. A hőmérő harmincnyolc és hét fokot mutatott. Torkát égette a láz, a légzése recsegett.
Zsófi, beteg vagyok Vegyél valamit a hűtőből.
Nincs ott semmi! Csak Annika joghurtjai! A lány a küszöbön állt, keresztbe tett karral. Mindig csak rá gondolsz!
A gyerekszobából sírás hallatszott. Annika felébredt. Nóra erőt gyűjtött, hogy felkeljen. A lábai megroggyantak, a szeme előtt keringők táncoltak.
Nóri, hol a pólóm? Miklós kidugta a fejét a fürdőszobából. A kék csíkos?
A szekrényben kéne lennie
Nincs! Tegnap vasaltad?
Nóra a falnak támaszkodott. Tegnap egész nap lázasan próbálta ellátni a kisebbik lányát.
Nem, nem jutottam el hozzá.
Fenébe! Fontos megbeszélésem van! A férfi haragosan becsapta a fürdőszoba ajtaját.
Annika egyre hangosabban sírt. Nóra lassan a gyerekszobába vánszorgott, felkapta a kislányt. Annika átölelte, zokogva bújt hozzá.
Anya! Zsófi kiáltott a konyhából. Nincs itt semmi! Még kenyeret se találtam!
Pénz van az asztalon, vegyél útközben valamit.
Nem megyek be boltba! Dolgozatom van! Amúgy is, a te dolgod, hogy etetsz minket!
Nóra szótlanul bevonult a konyhába, Annikát a karjában tartva. Kihúzta a fagyasztóból a húsgombócokat, rárakta a serpenyőt.
És főzz tésztát is! parancsolta Zsófi, a telefonjába merülve.
Miközben a reggeli készült, Miklós összegyűrött pólóban lépett ki a hálóból.
Ezt kellett felvennem. Úgy nézek ki, mint egy csavargó. Köszönöm szépen!
Nóra hallgatott. Beszélni fájt, ráadásul ereje sem maradt magyarázkodásra.
Kata ma ünnepel jelentette ki Zsófi, magának szedve a tésztát. Iskola után hozzá megyek. Későn jövök.
Zsófi, nagyon rosszul vagyok. Nem maradnál itthon? Segítenél a húgoddal?
Persze, már most! Fél éve várom ezt a bulit! Amúgy sem én kértem a húgot! Ez a ti problémátok!
A lány felkapta a táskáját, és kirohant, becsapva az ajtót.
Miklós reggelizett közben, a telefonján pörgette a híreket.
Miklós, ma korábban hazajönnél? Nagyon rosszul vagyok.
Nem lehet. Munka után céges összejövetel van. Kötelező, tudod.
De beteg vagyok
Hát, igyál valamit. Paracetamolt vagy ilyesmit. Nem vagy ágyhoz kötve. Küzdj valahogy.
Megcsókolta a homlokát izzadtságtól nedves, forró volt és elment.
Nóra a hároméves lányával maradt. Annika figyelmet, ételt, játékot követelt. Nóra automatikusan végzett mindent, miközben érezte, ahogy elfogy az ereje.
Ebédre a láza harminckilencre emelkedett. Nóra valahogy megetette a gyereket, lefektette, majd maga is összeesett a kanapén. A fejében lüktetett a fájdalom, a szíve hevesen vert.
A telefon rezgett. Zsófi üzenete: Anya, adj pénzt Katának ajándékra! Sürgős!
Nóra nem válaszolt. Már a telefon megfogásához is alig volt ereje.
Este elsőként Miklós ért haza. Kissé ittas, vidám, egy zacskó vásárolt cuccal.
Vettem habzóbor
