**Mici eltűnt**
Nóra, otthon vagy? Balázs berontott a lakásba és megállt, amikor meglátta a feleségét az előszobában. Térdelve ült a padlón, és hangosan zokogott. Semmit sem értettem, mi történt. Annyira sírtál, hogy egy szót sem lehetett kivenni. Aztán a telefon is, mintha direkt, lemerült. Mi történt, Nóra? Alig ismerlek meg.
Mici eltűnt dadogta Nóra. Nincs itthon.
Hogyhogy eltűnt?! döbbent meg Balázs. Hova tűnhetett? Meg tudod mondani normálisan? Talán elbújt valahol a lakásban?
Nem. A nővéred Viktória Azt mondta, véletlenül kiszaladt a lépcsőházba, amikor kiment Pistikével sétálni. De te is tudod, Balázs, a Micink Ő maga soha nem menne ki az utcára. Minek neki az, ha ott majdnem megfagyott? Szerintem direkt engedte ki
Mi?! Balázs ökölbe szorította a kezét. Hol van most? Hol van Viktória?
Azt mondta, elment a boltba Nem tudom. Egész idő alatt kerestem Micinkét, de sehol sincs. És senki sem látta a környéken. Hogy lehet ez, Balázs? Egy ember képes ilyen aljasságra? Kidobni egy védtelen teremtményt az utcára. Télen. Ez mégis hogy lehet?
Ember nem. De Viktória Viktória képes rá. Főleg, hogy már egyszer megcsinálta hasonlót. Ne aggódj, ma este már nem lesz a lábnyoma a lakásban. Jaj, miért is engedtük be egyáltalán?
***
Egy hónappal ezelőtt
Balázs éppen a megálló felé tartott, amikor észrevett valami szürkét a hó alatt.
Először azt hitte, csak egy kő hever a földön. De ez a kő furcsa volt, mert nemcsak feküdt, hanem remegett is, mint egy régi szovjet hűtőszekrény.
Valószínűleg ez keltette fel a figyelmét. Mert soha nem látott még követ, ami hidegre remeg.
Kíváncsiságból közelebb ment, hogy megnézze, mi az.
És csak akkor vette észre, hogy a földön nem kő hever, hanem egy apró szürke kiscica.
Nahát gondolkodott el Balázs, megvakarva a tarkóját. Mit keresel itt, kicsikém?
Persze, ez csak retorikai kérdés volt.
Mert mindenkinek világos, mit keres egy háziállat az utcán. Túlél, ahogy tud És ez a kiscica is éppen csak életben akart maradni.
Nem nyávogott, nem segítségért kiáltott Nem. Csak feküdt a földön és remegett.
Úgy tűnt, már feladta, hogy senki sem foglalkozik vele. Ezért nem fordult az emberekhez. Inkább próbált valahogy melegedni.
Balázs óvatosan felemelte a kis macskát, miközben letörölte a hót a bundájáról, majd gyorsan a kabátja alá csapta, és egy kézzel fogva rohant a megállóhoz, ahogy éppen egy trolibusz érkezett.
Miközben hazafelé utazott, eszébe jutott, hogy Nóra már régóta pont ilyen kiscicát akart szürkét és csíkosat, de sosem volt ideje elmenni egy menhelyre.
És most a sors maga hozta az útjába. És ha a sors ad valamit, azt el kell fogadni.
Nóra, van egy meglepetésem neked jelentette be vidáman Balázs, amikor belépett a lakásba.
Ó, te mostanában igazán elkényeztetsz mosolygott a felesége, kijönve az előszobába. Először arany fülbevaló, aztán egy új telefon, amiről álmodoztam, most pedig mozijegy. Mi lesz most? Síelés a Bükkben?
Ennél jobb! ragyogott Balázs, és kihúzta a cickót a kabátja alól. Íme! Az utcán találtam. Nem pont ilyet akartál? Szürkét és csíkosat?
Istenem sóhajtott Nóra. De hisz teljesen megfagyott, szegényke. Gyere, add ide, melegítsük meg. Te pedig vetkőzz le, moss kezet, és gyere a konyhába. A vacsora kész.
Nóra újra a kiscicára nézett, és mosolygott: Milyen gyönyörű
Így került Mici Balázsékhoz. Sokáig gondolkodtak, hogy milyen nevet adjanak neki, végül a klasszikus mellett döntöttek.
Szerintem a Mici jobban illik hozzá, mint valami Tom vagy Lucas.
Egyetértek, drágám.
Ez a boldog eset november végén történt, amikor az első hó is leesett. Így a kiscica nem tapasztalta meg az utcai élet kellemességét télen.
És hála az égnek. Mert sokaknak ez a próbatétel az utolsó
A két hét alatt, amíg Mici az új otthonában élt, Nóra és Balázs nagyon kötődtek hozzá.
Pontosabban már az első nap szerették, de minden új nappal csak egyre jobban.
A kiscicának is nagyon tetszettek Nóra és Balázs kedves, jó emberek. Ilyenek nem bántanák, és nem dobnák ki az utcára, mint az előző gazdái. Ezért nyugodt volt.
Még akkor is, ha véletlenül lelökött valamit az asztalról vagy a szekrényről, nem szóltak rá, csak megkérték, hogy legyen óvatosabb legközelebb.
Persze, mindenképp! nyávogta magabiztosan Mici, miközben tizedszerre ugrott fel a hálószobai szekrényre, és tizedszerre lökött le onnan egy távirányítót.
Összességében minden jó volt, amíg egy vasárnap reggel nem kopogtak az ajtón.
Ki az, aki vasárnap reggel jön? Balázs gyorsan megdörzsölte a szemét, és nézte az órát fél hét volt.
Kint még sötét volt.
Talán a szomszédok? tippelte Nóra. Talán valami baj történt?
Megnézem.
Amikor Balázs kinyitotta az ajtót, a küszöbön a nővére, Viktória állt. Egyedül nem, hanem fiával, Pistikével, akkor öt éves volt.
Szia, öcsém mosolygott Viktória. Hozzátok jöttünk látogatóba. Nem bánod, ugye?
Amúgy
Tudom, tudom előre szólni kell. Ugye? De nekem olyan helyzetem van, hogy nem érek rá szólni. És ilyen korán biztos nem v
