Ne felejtsd el, hogy az én lakásomban élsz, és egész életedben itt laktál! Megint kezded. Most már egész életedben ezzel fogod szememre hányni!
Zsófia és Gábor már tíz éve házasok voltak.
Zsófinak volt egy anyja és egy mostohaapja, aki három éves kora óta nevelte.
A fiatalabb öccse, Bence, szintén nem volt vér szerinti gyermeke a mostohaapjának. Csak a kistestvére, Lili, volt tőle. De soha nem tett különbséget a gyermekek között.
Amikor Zsófia férjhez ment és elköltözött a férjéhez, Lilinek nyolc éves volt.
A felesége mostohaapjával, Gáborral rögtön megtalálta a közös hangot. Nem is csoda, mert Károly János bárkivel képes volt őszintén beszélgetni akár a szomszéd gyerekeivel, akár egy felnőtt férfival. Mindenkivel egyenlőként kommunikált, mindig talált közös témát.
A anyóst sem lehetett rossz szóval illetni, de Károly Jánossal azonnal összebarátkozott, és hamarosan apukának szólította.
Az ő saját apja már nem élt.
Az anyja a nagymamához költözött, mert megbetegedett. Odament és ott is maradt. A házat a fiára hagyta.
Zsófia és Gábor átalakították a házat az ízlésük szerint. Apuka segített. Zsófia anyja csak morogva fogadta a hírt hogy lehet valaki városból falura költözni?
Anyu, ez egy kisváros. Van ötemeletes ház is a központban!
Te meg egy falu végében laksz. A külváros az még mindig falu
Tíz év telt el. A családban már egy fiú és egy lány gyermek nőtt fel. Zsófia öccse, Bence, tanulmányai után a városban maradt, messze a családi háztól. A húga, Lili, férjhez ment. Nem volt saját lakásuk, és albérletbe költöztek. A bérleti díjat Lili szülei fizették.
Legyenek nálunk javasolta Károly a feleségének.
Nekem semmi bajom vele, de veled kell beszélnem.
Miről?
Miért váltottál munkát?
Már megbeszéltük. A gyerekek felnőttek, maguk is keresnek. Nekem már nehéz két állást is vállalni, főleg most, hogy beteg is lettem. A kiadások is csökkentek.
Lilinek lakás kell.
Van férje.
Ne felejtsd el, hogy az én lakásomban élsz, és egész életedben itt laktál!
Megint kezded! Most már egész életedben ezzel fogod szememre hányni!
Válassz! Dolgozz a lányom lakásán!
Mi a választás? Dolgozzak, vagy mi?
Vagy menj el.
Nem bírom így, tudod.
Akkor elválok. Menj. Neked van egy házad.
Egy ház? Láttad? Mi lett belőle ennyi év alatt?
Nem érdekel. Nem akartad eladni.
Károly János csendben összepakolta a legszükségesebb holmiját.
Mindent vigyél el, különben kidobom a többit.
Majdnem egész életünket leéltük, egy év múlva nyugdíjba mész. Nekem már hatvanhárom van.
Találhattál volna fiatalabbat, hiába mentem akkor hozzád. Ki vett volna el két gyerekkel? Csak terhek voltatok.
A gyerekekről beszélsz? Elmegyek. A többit egy hét alatt elhozom. Tűrj addig
Anyu, hol van apu?
Tudod, hogy ő nem a vér szerinti apád.
És ez mit változtat? Ő az apám, más nincs.
Szétváltunk. Lili és a férje költöznek ide.
Mi? Apu meg hol van?
A faluban, a saját házában.
És Lili beleegyezett, hogy elküldjétek a beteg apát oda? Hogy teheted ezt?
Miért vagy ennyire ki?
Embertelen dolog ez. És Bence tudja?
Minek tudja? Ő messze van. Ti meg minek jöttetek?
Csak benéztünk, holnap utazunk. Aztán Bencénél is megállunk, az útba esik.
És mit akartok tőlem? Most pénz kell a felújításra, a húgom és a férje hamarosan költöznek, terhes. Szóval semmit nem adok. Hoztátok a gyerekeket? Nincs időm velük lenni.
Semmit nem akarunk. Van pénzünk, a gyerekek velünk jönnek. Nem ezért jöttünk. Mikor tervezted elmondani, hogy elváltatok?
Minek nektek? Ő csak Lilinek a vér szerinti apja.
Amikor szeretett és eltartott minket, akkor a miénk volt, most meg már idegen? Nem igazság, anyu
Nem neked kell megítélned! Mindent megtettem értetek!
Gábor visszajött a lakásba. Kiment, amikor Zsófia anyjával kezdett beszélgetni, mikor rájött, hogy apukája már nincs itt. Alig érte el telefonon. Károly János általában nem hordta magánál a készüléket, otthon hagyta. De szerencsére felvette.
Persze, nem nekem. Ő tett meg mindent értünk. Az idő majd eldönti
Zsófi, menjünk Gábor meghúzta a kezét. Mindent megtudtam. A gyerekek a kocsiba. Megyünk apuhoz.
Mindent megtudtál? Akkor induljunk.
Igen. Alig kihúztam belőle. Nem akarta elmondani.
Ügyes vagy. Én sosem tudtam a címét. Sosem mondták, és sosem jöttünk ide.
Károly János az öreg ház előtt fogadta őket.
Nagypapi, neked is van egy gonosz nagymamád a házban? kérdezték vidáman az unokák.
Nincs. Ő a városban maradt.
Zsófia és Gábor nevetett. A vicc sikerült, bár apukának rossz kedve volt. Persze örült a látogatásuknak, de próbálta leplezni az érzéseit.
Minek kerestetek fel?
Hogy lehet itt élni? Jöttünk megnézni és megoldani a dolgokat. Miért nem mondtad rögtön?
Minek zavartalak titeket? A feleségem elmondott mindent, amit akart, és én megértettem.
Én is megértem őt. Hogy akarsz itt élni? Most nyár van, de télen? Mindent elhoztál?
Igen. Itt semmi sincs,
