Hallgass rám figyelmesen folytatta a lakótárs. Vagy a lányod odaadja nekem az autót, vagy költözzön el! Nem élek egy olyan házban, ahol nem tisztelnek! És hová menjen? Nem a te problémád! Felnőtt már. Itt az ideje, hogy önálló legyen
Zsófi a szülei házának folyosóján állt, és hallgatta, ahogy anyja a fürdőszobából próbálja megmagyarázni, miért kellene odaadnia az autóját.
Zsófi, gondolkodj már egy kicsit! Andris minden nap munkába jár vele. Te meg egyetemista vagy. Annyira nehéz a busszal?
A lány hátradőlt a falnak, és behunyta a szemét. Az autót a nagypapája adta neki huszadik születésnapjára. Régi volt, de az övé. Az első az életében. A nagypapa akkor azt mondta: Hogy senkitől se függj. Hogy te dönthesd el, merre mész.
Anyu, az autó az én nevemen van válaszolta Zsófi nyugodtan.
Na és aztán? Mi mégis család vagyunk! anya hangja egyre magasabbra szállt. Andris neked olyan, mint egy apa. Emlékszel, mikor segített neked a matekkal tizedikben?
Zsófi emlékezett. Emlékezett, ahogy kiabált vele minden hibáért, ahogy a tankönyvet csapkodta az asztalra, ha nem értette meg elsőre.
Buta vagy, mint a tökkelütött! Mind anyádra mentél! mondta akkor.
A fürdőszobából a hajszárító moraja hallatszott anyu valahová készült. Öt perc múlva kijön, és folytatódik a beszélgetés. Zsófi ezt nem akarta.
Gondolkozom rajta hazudta, és visszament a szobájába.
De tulajdonképpen nem volt mit gondolkozni. Az autót nem adja oda. Viszont azt sem tudta, mi legyen ezután.
Zsófi az egyetem utolsó évében járt, angolt tanított mellékállásban. Nem kerestek sok pénzt, de éppen elég volt a megélhetésre.
Feltéve, ha a megélhetés alatt nem azt értjük, hogy egy olyan házban él, ahol minden lépését megjegyzik és kritizálják.
Andris akkor jelent meg az életükben, amikor Zsófi tizenegy éves volt. Anyu a munkahelyén ismerte meg. Magas, szakállas, határozottan és sokat beszélt.
Anyunak ez tetszett. Apukája teljesen más volt csendes, elmélyült. A válás után felköltözött Budapestre, ritkán hívott.
Eleinte Andris próbálkozott. Hozott csokit, érdeklődött az iskola iránt, elvitt pár alkalommal moziba. Zsófi akkor azt gondolta: Talán mégsem rossz pasi. De ez nem tartott sokáig.
Amint Andris végleg beilleszkedett a házba, minden megváltozott. Parancsolgatni kezdett. Nem kérni, nem ajánlani parancsolni. Mintha Zsófi nem a ház úrnőjének lánya lenne, hanem a cselédje.
Főzz teát. Takarítsd el magad után. Ne topogj. Ne csapd az ajtót. Vidd lejjebb a tévét. Ez a parancslista napról napra nőtt.
És anyu anyu Andris ügyvédjévé változott. Minden panaszát azonnal felkapta és kibővítette.
Zsófi, Andris fáradt a munkából. Olyan nehéz csendben járkálni?
Zsófi, igaza van. Minek kell ennyire hangosan bömböltetni a zenét?
Zsófi, gondolj a többiekre.
A többiek alatt Andrist értette. Mert amikor Zsófi vizsgákra készült, és kérte, ne legyen a tévé teljes erővel, senkit nem érdekelt a kérése.
Nem könyvtárban vagyunk válaszolta Andris. Ha csendet akarsz, menj a szobádba.
Zsófi szobája egy pici, régi kamra volt. Alig fért el benne egy ágy meg egy íróasztal. Ha oda húzódott, a falak szorongatták, nem volt levegő. De más választása nem volt.
Idővel Zsófi megtanult láthatatlanná válni. Aztán jött az autós történet.
Másnap reggel anyu bekopogott a szobájába.
Zsófi, felkeltél? Beszélnünk kell.
Zsófi az ágy szélére ült. Anyun új, biztosan drága ruhája volt, haja gondosan megfésülve. Valahová indult.
Hallgatom.
Andris tegnap nagyon megbántódott. Azt hitte, könnyen meggondolod magad az autóval kapcsolatban.
Miért hitte ezt?
Anyu leült az ágy szélére, kinézett az ablakon.
Zsófi, te érted Andrissal esküvőt tervezünk. Szép helyen szeretnénk, sok vendéggel. És a pénz hát, tudod, milyen nehéz most.
Zsófi hallgatott.
Andrisnak kell az autó a munkához. Új pozíciója van, felelősségteljes. Járni kell a környéken. Busszal nem kényelmes.
Akkor vegyen magának.
Miből? Anyu felemelte a hangját, de azonnal visszafogta magát. Zsófi, mi nem vagyunk idegenek. Mi család vagyunk! Andris annyit tett érted
Mit tett értem pontosan? kérdezte Zsófi.
Anyu bizonytalanul hallgatott, szavakat keresve.
Hát nevelt téged. Mint egy igazi apa. Segített a házi feladatokban
Kiabált velem, azt akarod mondani.
Ne merj ilyet mondani! Anyu felugrott. Ő próbálkozott! Te meg te mindig hálátlan voltál. Apád elkényeztetett, ennyi az egész.
A szobában csend lett. Zsófi anyjára nézett, és nem ismerte fel. Valaha közel álltak egymáshoz. Valaha anyu védte őt, nem egy idegen férfit.
Az autót nem adom oda mondta Zsófi.
Akkor keress magadnak lakást válaszolta anyu hidegen, és kiment.
Zsófi egyedül maradt. A mellkasa összeszorult, nehezen lélegzett. Soha nem hitte volna, hogy idáig fajulnak a dolgok.
Este, amikor Andris hazaért, egy igazi show kezdődött a házban. Zsófi a vékony falon át hallgatta a beszélgetést.
Na, beszéltél a lánnyal? kérdezte Andris.
Beszéltem. Nem hajlandó.
Értem. Akkor másképp kellett volna nevelni.
