Mária, siess! Most láttam az üzletben a menyedet. Patkánymérget vett. Két dobozzal! Azt mondja, egerek vannak nálatok. De én tudom, hogy nincsenek egerek a házadban! Mária lábai megrogytak. Hát így áll a dolog! Így akarja megszerezni a házat!
Baronkám, jó barátom sóhajtott fel a nő, kijövet a konyhába egy tál kásával. Már csak ketten vagyunk a világon, te meg én.
A kutya felemelte fejét, hálásan megnyalta a gazdája kezét, majd nekiállt enni. Mária hatvanöt éves volt, de fiatalabbnak tűnt erős, derekasan tartotta magát, gondosan megkötött ősz hajjal. Csak a szemei árulták el a sok fájdalmat olyan mély bánat ült bennük, hogy fájt rájuk nézni.
Fél éve történt, hogy Egon motoron vesztette életét. A negyvenedik születésnapjára vette a “vaslovat”, mondta, hogy ez mindig is álma volt. Mária tiltakozott, de mit tehetett a fia ellen? Egy hónap múlva jött a hívás a kórházból. Nem bírt a kormánnyal egy kanyarban.
A temetés után Nelli magához vette Andriskáját, és elment a szüleihez a városba. Először még hívogatta, hadd beszéljen az unokájával, aztán egyre ritkábban válaszolt.
Mária próbált ragaszkodni a találkozásokhoz törvény szerint joga volt az unokáját látni. De Nelli mindig betegségre vagy elfoglaltságra hivatkozott. Aztán egyszer csak megváltoztatta a telefonszámát. Mária elment a régi címükre, de a szomszédok azt mondták, Nellivel és a szüleivel eladták a lakást és elköltöztek másik városba. Hová azt senki sem tudta.
Hé, Mária! szólalt meg egy hang a kerítés mögül. Még élsz?
Péter bácsi volt, a hetvenéves, derék özvegy szomszéd. A férjével régen jó barátok voltak, és mióta ő meghalt, Péter magára vállalta, hogy gondoskodik a szomszédasszonyról.
Élek, Péter, hova mennék mosolyodott el Mária. Gyere be, igyunk egy teát.
Mikor van nekem időm teázni veled intett a szomszéd. A városba megyek, gyógyszertárba és bevásárolni. Kell valami?
Köszönöm, mindenem megvan.
Hát figyelj. Tudom, hogy csak úgy ülsz itt, mint egy bagoly, sehova sem mész. Ez nem jó, Mári. Élni kell.
Péter elment, Mária pedig visszament a házba. Az előszobában a falon függtek a fotók az egész élete, mintha a tenyerén lenne.
Itt fiatalon a férjével az esküvőn, itt Egonka az első lépéseit teszi, itt már felnőttként a fiával, a menyével és a kis Andriskával. Mindenki mosolyog, boldog.
A nő mélyet sóhajtott, és bement a konyhába. A nap végtelenül lassan telt. Bekapcsolta a tévét, de nem bírt nézni minden idegennek és feleslegesnek tűnt. Megfogta a kötőtűt, de a keze nem engedelmeskedett. Végül korábban lefeküdt, remélve, hogy az álomban elfeledkezik.
Anyu, anyu!
Mária kinyitotta a szemét. Egont látta maga előtt fiatal, mosolygós, abban a kockás ingben, amit születésnapjára adott neki.
Egonkám! zokogott fel a nő. Fiam!
Ne sírj, anyu. Jöttem, hogy figyelmeztesselek. Légy óvatos. A gonosz közel van, nagyon közel. Vigyázz magadra.
Miről beszélsz? Milyen gonosz? Egon!
De a fiú már szétfoszlott a hajnali ködben. Mária könnyek között ébredt. Az ablakon beszűrődött a hajnali fény, a kakasok énekeltek. Olyan éles volt az álom, mintha Egon tényleg ott lett volna.
Felkelt, hideg vízzel megmosta az arcát, és kiment az udvarra. A hajnali levegő friss és tiszta volt. A távolban, a folyó túloldalán, köd szállt fel. Olyan szép volt, hogy szívében fájt.
Nagymama Mária! Nagymama Mária!
A kapuhoz egy kilencéves kislány rohant Vica, Mária halott barátnőjének unokája. A kislány szülei két éve vesztették életüket egy balesetben, és az árvaházban élt.
Mária gyakran meglátogatta, csomagot vitt neki, segített a leckében.
Vica, drágám! Miért vagy ilyen korán?
A krumpliszedésre visznek a farmra. Eljöttem, hogy elköszönjek. Csak egy hét múlva jövök vissza.
Várj Mária gyorsan bement a házba, és visszatért egy csomaggal. Itt van. Káposztás pogácsa, alma a kertből, és cukorka. Ossz meg a többiekkel.
Köszönöm! A kislány szorosan átölelte a nőt. Nagyon szeretlek!
Én is szeretlek, kicsikém. Vigyázz magadra.
Vica elment, Mária pedig sokáig nézett utána. Hányszor gondolt már rá, hogy magához veszi a kislányt! De egyedülálló idős nőnek nem engedik az örökbefogadást.
Teljes család kell, mondják a gondozási hatóságok, stabil jövedelem, orvosi papírok. Neki meg milyen családja van?
A nap a szokásos munkával telt. Mária gyomlált, etette a tyúkokat, főzött. Estére teljesen kimerült, és korán lefeküdt. És újra álom jött.
Ezúttal Egon a kapunál állt, és integetett, mintha meg akart volna állítani valakit.
Ne engedd be! kiáltotta. Anyu, ne engedd a házba! Veszedelem!
Mária a kopogásra ébredt. Az óra fél tizenegyet mutatott. Ki lehet ilyenkor?
Ki az? kérdezte, nem nyitva ajtót.
Mária, én vagyok, Nelli. Nyiss ki, kérlek!
A volt meny? Mária meglepődve kinyitotta az ajtót. A küszöbön Nelli állt összekuszált hajjal, nagy táskával a kezében, összegyűrött ruhában.
Bocsáss meg, hogy ilyen későn. Baj van leégett a házam. Teljesen. Alig jutottam ki.
Istenem! És Andris? Hol van
