Mi ez a falusi ruha? csúfolt meg a nővérem mindenki előtt. Az én ajándékom viszont előlről kezdte a történetet
Képzeljétek el a helyzetet. Kátyám mindig is divatbáb volt, vékony, mint a nádszál, stílusos kis sztár. Én viszont hát, átlagos nő vagyok. Itt-ott pár kiló, itt-ott egy-két ránc. Hát, ez van, az élet megy tovább.
Minden találkozásunk kínkeserves volt. Nem gonoszságból csinálta, persze, hanem jó szándékból. Odajött, rámvetette röntgenszemét, és kezdődött:
Szvetyik, ez a ruha nem feszül kicsit rád? Olyan öregasszonyos
Szvetyik, próbálj más hajviseletet, ezzel öt évet öregítesz magadon.
Jaj, lányok, ez a rúzs szín! Tíz éve járták már így!
És mindezt egy kedves, együttérző mosollyal. Mintha csak segíteni akarna! De minden ilyen bók után egy hétig nem mertem tükörbe nézni.
Fájdalmas? Nagyon is! Nem vagyok én se fashion magazin címlap, és még a saját nővérem is folyton a legérzékenyebb pontomon üt.
Először türtőztem magam, viccelődtem, témát váltottam. De anyukánk jubileuma volt az utolsó csepp.
Annyira felkészültem! Vettem egy új, csodaszép ruhát, megcsináltattam a hajam, sminkeltem. Királynőnek éreztem magam!
Aztán ott voltunk a vendéglőben. Mindenki csinos, vidám. Erre Kátya odalép hozzám, végigmustrál, és hangosan, hogy mindenki hallja, bedobja:
Szvetyik, mi ez a ruha rajtad? Nevetséges! Mintha a falusi nénikénktől kapnád. Megkérdezhettél volna, én valami igazán elegánsat ajánlottam volna!
Pillanatnyilag elsötétült előttem a világ. Mindenki előtt lealázott! Mintha csak köpdösött volna a lelkembe. És milyen ünnepi hangulat marad ezután?
Na, itt tört el bennem valami. Elég volt! Mély levegő, karizmatikus mosoly, majd hirtelen megállítottam.
Kátyám! mondtam vidáman. Nagyon köszönöm! Annyira értékelem a figyelmedet! Te vagy a legnagyobb szakértője annak, hogy mások hibáit megtaláld!
Kátya boldogan ragyogott. Azt hitte, dicsérem. Milyen ártatlan!
Mivel ennyire jártas vagy mindenben folytattam, miközben felemeltem az előkészített dobozt , gondoltam, ajándékozok neked valamit!
Mindenki kíváncsian figyelt. Átadtam neki a szalagos csomagot. Izgatottan kezdte bontani, gondolom, parfümre vagy sminkre számított.
De belül, lányok, egy gyönyörűen kivitelezett igazolvány volt egy híres pszichológushoz szóló konzultációra, a következő témával: Hogyan növeld az önbecsülésed anélkül, hogy másokat megaláznál? Persze, ezt hangosan felolvastam, hogy mindenki hallja! A vendéglőben, a konyhában, sőt, még az utcán elhaladó buszsofőrnek is!
Tessék, nővérem! tettem hozzá, mikor meglepődve rám nézett. Azt gondoltam, jól jön majd. Segít abban, hogy magabiztos legyél, ne pedig rajtam próbáld ki magad! Mondják, tökéletesen célbatalált!
Az arcát kellett volna látnotok! Először zavarodottság, majd felismerés, végül pirosság, ami szavakkal leírhatatlan!
Csend támadt a teremben, majd egyik bácsi hangosan felnevetett. Utána mindenki. Kátya mérgező megjegyzései végre kiszivárogtak! Lehúzni akart, de végül ő lett a vicc tárgya.
A vége gyorsan jött. Kátya motyogott valamit, megragadta a táskáját, és kirohant
Persze, kibékültünk. Végül is, testvérek vagyunk.
Azóta viszont egyetlen megjegyzést sem tett a külsőmre. Ha találkozunk, csak az időjárásról beszélünk. És tudjátok mi? Nagyon is jól esik!
Ennyi volt a történet. Köszönöm, hogy végigolvastátok! Ha tetszett, nyomjatok egy like-ot, örömmel veszem! Írjátok meg kommentben, történt-e veletek hasonló! Ha pedig megosztjátok egy barátnőtökkel, az még szuperebb lenne!
— Mi ez a „falusi” ruha? — A nővérem mindenki előtt megalázott. Az én „ajándékom” válaszként arra késztette, hogy elszaladjon…