Egy csattanás Egy hangos durranás Sötétség Sötétség
Végül a sötétség kezdett szétfoszlani. Hallatszott egy hang:
Vera Viktória, én vagyok a mentő, valami felrobbant ott.
A fájdalom közepette érezte a nyakán egy kéz érintését. Megpróbálta felnyitni a szemét. Nehezen sikerült. A szeme előtt egy téglalap alakú nyaklánc, rajta az állatövi jegyekkel Egy fehér köpenyes nő szeme
Műtőbe! hallatszott egy hang közvetlenül mellette.
A szülők hazaértek a munkából. Az anya rögtön a konyhába rohant, de még egy pillantást vetett a fiára, aki a szobájában tanult. Miklós azonban rögtön észrevette, hogy a fiú hangulata nem a legjobb.
Áron, mi történt? az apa megpaskolta a fiú fejét.
Semmi mormogta a negyedikes fiú.
Na, mondd csak!
Hamarosan március 8-a van. A tanárnő ma visszatartott minket, és azt mondta, hogy ajándékot kell készítenünk a lányoknak.
És mi ezzel a probléma? mosolygott az apa.
Ugyanannyi fiú és lány van. És ő kiosztotta, ki kinek adjon a fiú mélyet sóhajtott. Nekem a csúnya Verát kaptam, Verát Szabót.
Minden lány szeretne ajándékot kapni március 8-án, a csúnyák is az apa igyekezett felnőttként beszélni a fiával. Hogyan osztotta ki? ABC-sorrendben?
Nem, az állatövi jelek szerint!
Hogyhogy? Miklós nem tudta megállni, hogy ne nevessen.
Az összeférhetőség alapján. Vera Szűz, és a Szűznek a Bika illik a legjobban. Én meg pont Bika vagyok.
Az jó, ha passzoltok! Felnősz, talán még beleszeretsz.
Az apa nem bírta tovább, és felnevetett. Az anya azonnal berohant a szobába:
Mi történik itt?
Éva, menj vissza a konyhába az apa arca komoly lett. Komoly dolgot beszélünk a fiúval.
Amikor az anya kiment, Áron szomorú hangon kérdezte:
Apu, és most mit csináljak?
Készíts ajándékot!
Milyet?
Holnap a munkahelyen elkészítek neked valamit.
Apu, te milyen ajándékot tudsz készíteni? Hiszen te a gyárban dolgozol.
Igen! De a galvanizáló részlegen vagyok. Ott mindenféle fémet bevonunk.
Apu, nem értem.
Holnap majd meglátod!
***
Másnap az apa hazahozott egy aranyszínűnek tűnő nyakláncot, téglalap alakú medálon. Az egyik oldalán a Bika és a Szűz állatövi jele volt gravírozva, a másikon pedig apró, de szép betűkkel ez állt:
Osztálytársamnak, Verának március 8-ára! Áron.
Ó, milyen szép volt ez a nyaklánc! Amikor az anya celofánba csomagolta, még csodásabb lett.
***
És eljött március 7. A tanárnő nem akart órát tartani. Először a diákok adtak neki ajándékot, amiért hosszan köszönetet mondott. Aztán közölte, hogy a fiúk adják át az ajándékot a lányoknak.
Ami akkor történt! Minden fiú rohant a kiválasztottja felé. Áron is odament Verához, és azt mondta, ahogy apja tanította:
Vera, gratulálok március 8-ához! Talán egyszer a sors összehozza a Bikát és a Szűzet.
A begyakorolt mondat után Áron visszament a helyére, és természetesen nem vette észre, hogy a csúnya lány szíve hevesen vert.
Nem sokkal később Vera családja másik kerületbe költözött, és ő maga ötödik osztálytól másik iskolába járt.
***
Áron kinyitotta a szemét. Fehér kórházi mennyezet. Megpróbálta mozgatni a karját és lábát. Csak a bal keze mozgott.
Hol vagyok? kérdezte bizonytalanul.
Hallatszott egy kopogás, majd egy sérült, mankóval megközelítette az ágyát, és figyelmesen nézett rá:
Felocsúdtál? A sürgősségin vagy.
A karjaim, lábaim mind megvannak? kérdezte halkan Áron.
Úgy tűnik, minden a helyén van mondta a férfi vidáman. Csak be vagy kötözve fejtól-talpig.
Jó, ha minden ép.
Ekkor odajött egy nővér, és együttérzően kérdezte:
Hogy érzed magad?
Mi történt velem? válaszolt kérdéssel Áron.
Az életed nem forog veszélyben. A karjaid, lábaid működni fognak. De sok heg marad odaadta a bekapcsolt telefont. Anyukád kérte, hogy hívjam fel, ha felébredsz.
Fiam sírva hallatszott az anyja hangja.
Anya, minden rendben igyekezett vidám hangon beszélni. Azt mondták, csak pár hegem lesz. Hamar hazamehetek.
Nem engedték, hogy éjszaka veled maradjak. Fiam, azonnal megyek.
Anya, ne aggódj túl!
Letette a telefont, megpróbált mosolyogni a nővérre:
Köszönöm!
Hát, nem nagyon fognak hamar elengedni mosolygott vissza a nővér. Legalább három hetet itt töltesz.
Mi történt veled? kérdezte a szobatárs, amikor a nővér kiment.
Mentő vagyok. A gyárban oxigéntartályok robbantak fel kezdte emlékezni Áron. Minket hívtak. Előbb értünk oda, mint a tűzoltókat. Hatalmas terület, három sérült volt bent. Bementünk, kint tartályok, tűz Elkezdtük kivinni a sérülteket Én voltam az utolsó Már majdnem kiértem, amikor egy újabb tartály felrobbant A többire nem emlékszem.
Az kemény volt.
Kovács Áron hallatszott a nővér hangja. Egy kollégád jött.
Szia, Áron! Hogy vagy?
A karjaim, lábaim épsek! mondta vidáman a sérült. De csak a bal kezemmel tudok köszönni!
Hagyd már!
Mi történt utána?
Már kijöttünk, amikor robbant. Azonnal visszamentünk, kihúztunk téged vérben voltál az
