Mi ez a falusi ruha? csípett be a testvérem mindenki előtt. Az én ajándékom viszont előlről kiverte a biztosítékot
Képzeljétek el ezt a jelenetet. A Katusom mindig is divatbűvész volt, vékony, mint egy nádszál, és mindig a legújdonságúbb trendeket követi. Én viszont én csak egy átlagos nő vagyok. Itt egy kis felesleg, ott egy ránka. Hát, az élet megy tovább, mit tehetünk?
Minden találkozásunk egy kínkeserves próbatétel volt számomra. Nem gonoszságból csinálta, csak a legjobb szándék vezérelte. Odalépett hozzám, átvizsgált röntgenszemmel, aztán jöttek a jól irányzott szúrások:
Évike, ez a ruha nem teszi túl nagymamás hatást?
Évike, ezt a frizurát már rég kivette a divat. Öt évvel öregít.
Lányok, nézzétek a rúzsszínét! Tíz éve senki nem hord ilyen árnyalatot!
És mindezt egy kedves, együttérző mosollyal. Mintha csak segíteni akarna! Utána mindig úgy éreztem magam, mint egy letaposott virág, és napokig kerültem a tükröt.
Fájdalmas? Hát még mennyire! Nem vagyok én sejjelmes modell, erre még a saját testvérem is állandóan a seggemet rugdossa.
Először türtőztettem magam, viccelődtem, témát váltottam. De anyukánk születésnapi partija volt az utolsó csepp a pohárban.
Annyira odafigyeltem erre a napra! Vettem egy szép, új ruhát, kifinomult frizurát és sminket készíttettem. Úgy éreztem magam, mint egy királynő!
A család és barátok gyűltek össze egy budapesti étteremben. Mindenki elegáns, vidám. Aztán odalép hozzám Katus, végigmér, majd hangosan, hogy mindenki hallja, bedobja:
Évike, mi ez a ruha rajtad? Mintha a nagynénénk hordta volna a kiskunhalasi tanyán! Kérdezz meg engem legközelebb, találtam volna neked valami igazán divatosat!
Pillanatok alatt azt hittem, elsüllyedek a szégyentől. Mindenki előtt megalázott! Hogy lehet valaki ilyen gonosz egy ünnepi alkalommal?
Na, ekkor elpattant valami bennem. Elég volt a türelemből! Most én járok soron. És készültem én erre a napra
Nem ordibáltam, nem csaptam fel a asztalt. Mély levegőt vettem, mosolyogtam a legáthatóbb mosolyommal, és félbeszakítottam:
Katuskám! mondtam hangosan és vidáman. Nagyon köszönöm, hogy ennyire figyelsz rám! Tényleg értékelem a gondoskodásodat! Te vagy a legnagyobb szakértője annak, hogy mások hibáit kiemeld!
Katus először elpirult, azt hitte, dícsérem. Milyen ártatlan
Ha már ennyire jártas vagy mindenben folytattam, miközben felvettem az előkészített dobozt , gondoltam, adok neked egy ajándékot!
Mindenki kíváncsian figyelt. Átnyújtottam neki a szalaggal átkötött elegáns dobozt. Mohón tépdesni kezdte, gondolom, parfümre vagy sminkcuccra számított.
A dobozban, lányok, egy gyönyörűen kivitelezett igazolvány volt, drága papírra nyomtatva. Egy híres pszichológus konzultációjára, a téma pedig: Hogyan növeld az önbecsülésed anélkül, hogy másokat aláznál. Persze, hangosan felolvastam úgy, hogy mindenki hallja, még a pincér is, aki épp a másik teremben szaladgált!
Tessék, húgom! tettem hozzá, miközben ő csak bámult rám. Gondoltam, jól fog jönni. Segít abban, hogy magabiztosabb legyél anélkül, hogy engem kellene lehúznod érte!
Az arcára kellett volna nézned! Először zavarodottság, aztán felismerés, végül pedig olyan piros lett, mint a paprika.
A teremben csend támadt, aztán egyik bácsi felnevetett. És utána mindenki. Minden alázó megjegyzése most kifordult ellene. Próbált engem megalázni, de ő lett a vicc tárgya.
A vége gyorsan jött el. Katus motyogott valamit, megragadta a táskáját, és kirohant az étteremből
Persze, kibékültünk. Végül is testvérek vagyunk.
Azóta viszont, képzeljétek, egyetlen megjegyzést sem tett a külsőmre. Most már csak a időjárásról beszélünk. És tudjátok mi? Sokkal kellemesebb így.
Íme, a történet tanulsága: senki sem érdemli meg, hogy mások alázzák. Ha bátran kiállsz magadért, a végén mindig jobb lesz.
