Fessétek be a nagyapádnak a fürdőszobában! Nem akarok szégyent hozni a barátaim előtt!” – mondta a anyós

Régi idők emléke, amikor a családi otthonunkban még minden másképp volt. A nagyanyám, Szilágyi Mária, egy nap így szólt hozzám: Ágneském, a barátaim hamarosan érkeznek Bulgáriából. Emlékszel, mondtam, hogy pár napig nálunk lesznek? közeledett hozzám, miközben a számítógép előtt dolgoztam.
Fáradtan felemeltem a fejem a monitorról, gyengéden mosolyogtam és bólintottam. Még nem fejeztem be az új ruhakollekció terveit, amit szinte a semmiből kellett kialakítanom. A munka sok volt, és minden szabad percemet rááldoztam. A szemem könnyezett, néha már a képek is elmosódtak előttem. Kellett egy kis pihenő, kinn a kertben, a hintán ülni és friss levegőt szívni. Így is tettem volna, de nem sejtettem, hogy pár perc múlva teljesen tönkremegy a hangulatom.
Persze, emlékszem. Holnap jönnek, ugye?
Valójában ma válaszolta Mária néni elégedetlen hangon, felemelve az állát.
Ó, nekem! Annyira elmerültem a munkában, hogy már a hét napját sem tudom. Segíthetek valamiben? Főzzek, vagy takarítsak?
Már mindent elintéztem. Nem vártam meg a segítségedet. De most másért jöttem. Ágyazz meg az apádnak a fürdőházban. Ott tölthet pár napot. Van kint vécé is közel, ételt viszel neki, semmi baja nem lesz. Mondjuk, hogy a kertész lakik ott. Érted, fontos emberek jönnek, és nem akarok szégyent vallani előttük.
Mária néni szavai egyáltalán nem kérésnek hangzottak. Ridegen parancsolt, mintha csak egyetlen megoldás létezne. És ha nem engedelmeskedem, jól tudom, mi vár rám.
Mária néni, mit beszél? Miért lenne szégyen az én apám? lobbant fel bennem a harag.
Az arcom pirulni kezdett a felindulástól. Anyósom és apám, Kiss József, soha nem jöttek ki jól egymással. Apám kerülte a veszekedést, de a feszültség mindig érezhető volt köztük.
Azt hallottad, amit mondtam. Nem világos? Nem akarok szégyent vallani! Az öreg olyan igénytelen. Még egy étkezés sem telik el úgy, hogy ne köhögjön, vagy ne öntse el magát.
Azért, mert apámnak problémái vannak a nyelőcsövével. Ha túl kemény ételt eszik, köhögni kezd. Ráadásul a keze remeg a gyári munka miatt. Mindezt jól tudja. Mégsem értem, miért kell így beszélnie róla. Hogyan szégyeníthetne meg önt? Mi köze van hozzájuk egyáltalán?
Ágneském, te most rám emelted a hangod? Rosszat tettem neked valamit? Csak egy ártalmatlan dolgot kértem, de ha neked ennyire nehéz megtenni a anyósodért, majd megemlékezem róla. A fi