Türelem, kislányom! Most már más családba tartozol, tiszteletben kell tartanod az ő szokásaikat. Férjhez mentél, nem vendégségbe jöttél.” Milyen szokások, anyu? Ezek itt mind kattantak! Főleg a anyós! Utál engem, nyilvánvaló! Hallottál már olyat, hogy a anyósok kedvesek lennének?
Csavargó! Csavargó! Már megint itt van!” Tóthné Ágnes a konyha közepén állt, arca vörös volt a haragtól, szemei tüzet okádva. Ha a férj csavarog, a anya a hibás. Most nekem kell mindent elmagyaráznod, vagy mi?
A anyós dühöngött. Úgy ordított menyére, Zsófira, mint egy őrült. Mindez csak azért, mert a lány gyanította, hogy a férje, a fia, Gergő, hűtlen volt hozzá.
Zsófi, egy fiatal, törékeny lány nagy, ártatlan szemekkel, a falhoz lapult, próbálva megnyugtatni a dühös asszonyt.
Tóthné, de ez nem normális! Van családja, gyereke… próbált magyarázkodni Zsófi, de a anyós azonnal félbeszakította, mintha egy bosszantó legyet kergetne el.
Te vagy a család? Vagy a gyereked, aki nem engedi közel magához minket és a nagypapát? Az asszony megvetően fújt. A te nevelésed, egyébként!
Milyen nevelés, Tóthné? Mártonka még csak egy éves. Még nagyon kicsi mondta halkan Zsófi.
Kicsi? Az asszony eltorzította az arcát. A Kovácsék unokája még kisebb, és mégis ölbe jön, nem ordít úgy, mint ez a… tiéd… Intett a gyerekszoba irányába.
Egyébként az a ti unokja
