Körülbelül nyolc évig bérbe adtam egy lakást egy párnak egy fiúnak és egy lánynak, mindketten vidékről költöztek fel Budapestre. A fiú egy autószerelő műhelyben dolgozott, a lány pedig eladóként. A lakásbérletből jövő pénz fedezte a saját lakásom rezsijét, a bérleményét, és maradt még egy kevés benzinre is. A bérlőimmel tisztességes, üzleti kapcsolatot ápoltunk, és az évek alatt semmi panasz nem merült fel ellenük. Aztán tavaly felhívott a lány, sírva. Elmesélte, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála, harmadik stádiumban. Hónapokig várt orvosi időpontra, vizsgálatokra, és amikor végre kiderült a diagnózis, a párja azonnal otthagyta. Senkije nem volt, aki segíthetett volna barátai ugyan voltak, de nem a legközelebbiek, és anyagilag sem álltak jól. A lakbérre sem volt pénze, mert a fiú volt a fő kereső, egyedül pedig nem bírta volna. Két hetet kért, hogy elköltözhessen, vissza a szülőfalujába, ahol van kórház. Ott megműtenék, majd helyben kezelnék tovább. De én tudtam, hogy Pesten kell maradnia a kezeléshez a fővárosi kórház sokkal jobb, és ha hazamegy, esélye sem lesz túlélni. Megengedtem neki, hogy a kezelések idejére ingyen lakjon a lakásban. Ha tudja, fizesse a rezsit, ha nem nem gond, túlélem én ezt is. Hálás volt, könnyek között köszönte meg. Az anyja is feljött a faluból, hogy segítsen neki a műtét után. Szerencsére minden jól sikerült: túlélte a műtétet, a kemoterápiát is, és most már remisszióban van.
Amíg ott laktak, igyekeztek fizetni a rezsit néha kevesebbet, de mindig adtak valamennyit. Azt mondták, nem érzik jogosnak, ha semmit sem fizetnek. De ami a leginkább fájt, azok voltak a megjegyzések, amiket kaptam emberektől, akik tudtak a történetről. A kollégáim, barátaim, még az anyám is azt mondta, hogy hülye vagyok, mert ingyen lakás helyett kiadhattam volna másnak pénzért. Tényleg ennyire megkeményedett már az emberek szíve, hogy képtelenek beleélni magukat egy másik ember tragédiájába? A fiú sosem tért vissza hozzá, sőt, még undorító dolgokat is mondott, hogy csak egy melle marad, és csúnya lesz. Pedig gyönyörű lány, és hallani ilyet borzalmas.
Most már jól van, egészséges, rendszeresen jár kontrollra, és az orvosok pozitívan látják a dolgokat. Dolgozott tovább, fizetett a lakbérért, aztán talált egy új fiút, és idén nyáron házasodnak! Örömmel tölt el, hogy így alakult, és a közös nehézségek során barátok is lettünk. Fontos vendég leszek az esküvőjükön. Ősszel pedig tervezik, hogy felvesznek egy hitelt és saját lakásba költöznek.
Nem lettem szegényebb attól, hogy egy ideig kevesebb jövedelmem volt bár nehéz volt anyagilag, ezt nem tagadom. De örülök, hogy segíthettem egy embernek életben maradni. Végül is, az egészség és az emberi élet többet ér, mint a pénz.
