A nagymamám temetésén láttam, ahogy anyám valamit betesz a koporsóba — amit belül találtam, szavakkal nem írható le.

Az anyai nagymamám temetésén láttam, ahogy anyám valamit betesz a koporsóba amit később találtam, szavak nélkül hagyott.
Azt mondják, a gyász hullámokban jön, de nekem olyan volt, mintha egy lépéssel a sötétben a talaj eltűnt volna a lábam alól. Nagyanyám, Katalin nem csupán családtag volt: menedékem, horgonyom, legjobb barátnőm. Az ölelése mindig otthon volt számomra.
Amint aznap délután a koporsója mellett álltam, úgy éreztem, mintha kitépték volna a levegőt a tüdőmből. A terem csendben állt, a tompa fény kiemelte nagyanyám nyugodt arcát. Ezüstös haját úgy fésülték, ahogy szerette, és valaki a kedvenc gyöngynyakékét tette fel rá.
Miközben simogattam a koporsó csiszolt fafelületét, eszembe jutott, hogy alig egy hónappal ezelőtt még együtt nevettünk a konyhájában, amikor különleges fahéjas süteményeit készítettük.
Emlékek a levegőben
Zsófika, drágám, most ő vigyáz rád felülről mondta remegő kézzel a vállamra ütve Szabóné, a szomszédasszony. A nagymamád nagyon büszke volt rád. Mindenkinek mesélt rólad.
Könnyes mosollyal válaszoltam. Emlékszik az almás pitéjére? Minden vasárnap az egész utca illatozott tőlük.
Ó, azok a piték felelte halkan nevetve. Mindig azt mondta, te segítesz neki, és dicsekedett, hogy te tökéletesen méred a fahéjat.
Könnyek gyűltek össze a szememben. Múlt héten megpróbáltam elkészíteni. Nem sikerült olyan. Fel akartam hívni, hogy megkérdezzem, mit hagyhattam ki, és akkor eszembe jutott, hogy ő már nincs itt
Szabóné átölelt. Tudta, mennyire szereted. Ez a fontos.
Egy furcsa jelenet
Ahogy a terem tele lett történetekkel az életéről, nevetés és zokogás keveredésében, valami nyugtalanított. Anyám, Viktória, nem ejtett ki egy könnycseppet sem. Állandóan a telefonját böngészte, mintha semmi köze nem lenne hozzá.
Aztán hirtelen láttam, amint odalép a koporsóhoz. Körbenéz, aztán gyorsan bedob valami kicsit, majd nyugodtan távozik.
Láttad ezt? suttogtam meglepődve.
Mit, drágám? kérdezte Szabóné.
Talán semmit talán csak képzeltem feleltem, bár mélyen tudtam, hogy nem így van.
A titkos csomag
Amikor a ceremónia véget ért és mindenki távozott, a nyugtalanság bennem egyre erősödött. Visszatértem a koporsóhoz, és megláttam a kék ruhája alatt egy kis csomag szélét, kendőbe csomagolva.
Remegő kézzel kivettem és a táskámba rejtettem. Bocsáss meg, nagyi suttogtam , de te tanítottad meg, hogy kövés