Barátság válása Lehet-e még mindig barátok maradni, ha legjobb barátaid elválnak? Azt hittem, a válás csak férj és feleség között történik. Kiderült, hogy mindenkivel, aki velük barátkozott
A mi társaságunk Kecskemét külvárosában alakult, ott, ahol a hosszú utcákat sorakozó ikerházak, nyáron nyírott pázsit és lábasposta díszíti. Először az új élet tanfolyamon találkoztunk, a zsidó közösség rendezvényein, gyerekszülinapokon és iskolai színielőadásokon. Pár év múlva már senki sem képzelte el az ünnepeket vagy hétvégéket a többiek nélkül.
Hat párból állt a csapat. Mi a férjemmel. Bori és Andris ők voltak a legközelebbiek. Meg még négy család, hasonló korú gyerekekkel. A naptárunk úgy volt tele, mint egy nagy családé:
Nyár tóparti kirándulások, grillezés, sült kukorica és augusztus 20-a tűzijátékkal.
Ősz almás sütemény, Halloween és mindenszentek.
Tél síelés, Hanuka, karácsony és gyerekszülinapok Siófokon.
Tavasz Pészah hagyományos széderjével.
Azt hittük, ez a barátság örökké tart. Aztán egy nap Bori hívott, és nyugodtan közölte:
Andris és én elválunk.
Megdermedtem, mint a téli tó. Ők voltak a mintapár! Egyetlen felhő sem zavarta a családi békéjüket Vagy csak mi nem akartuk észrevenni, mert így kényelmesebb volt? Végül az első ostobaság pattant ki a számból:
És a karácsonyi vacsora nálatok? Megígérted, hogy mákos guba lesz!
A vacsora végül nálam volt ne vesszen kárba a sütemény. Andris megjelent egy új barátnőjével.
Mi civilizált emberek vagyunk kacsintott kínosan a többieknek.
A lány alig volt harminc, hajhossz a derekáig, végtelen lábak, és a rövidnacija alig takart valamit. A férfiak csendben nyelték a nyálukat, a feleségek pedig szemforgatva tűrték. Bori csak legyintett:
Jól van, majd meglátja, milyen igazi fukar, ha közösen kell vásárolniuk!
Aztán hirtelen rám szegezte a tekintetét:
Te egyébként kinek a barátja vagy?!
A hangulat elromlott.
Bori bosszúból a következő szülinapra egy öreg, pocakos balfácánt hozott magával, akinek a zakója úgy lógott rajta, mint egy zsák. Az egész estét unalmas, okoskodó monológokkal és lapos viccekkel töltötte, míg végül csendben kifulladt, anélkül, hogy bárkit is megnyert volna magának.
Otthon a volt pár állandó téma lett. A feleségek egyöntetűen Borit támogatták. A férfiak úgy tettek, mintha felháborodnának Andris aljasságán, de titokban csodálták.
Kezdődött a diplomáciai hadjárat. Az én szülinapomon csak Bori és a gyerekei voltak hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A nyári grillpartin pedig Andris jelent meg az aktuális tündérlánnyal ott úgyis mindenki eszik-iszik, nem kell beszélgetni.
A legnehezebb az évfordulók voltak. Kati, amikor az ezüstlakodalomra készült, drámai hangon sóhajtott a telefonba:
Gabi, nem tudom, hova ültessem őket. Nem bírjuk ki a tekintetük csatározását.
Egy órát töltöttünk az asztalelrendezési tervvel:
Andrist és a lányt a sarokba, az oszlop mögé.
Borit a kandallóhoz, a desszertasztal mellé.
A gyerekeket oda, ahova épp fért.
Hátha valaki lebetegszik, és nem jön? sóhajtott Kati reménykedve, majd suttogva mentegetőzött magának.
A csúcspont a lányuk ballagása volt. A kedvenc pizzériájuk díszlettel, virággal, léggömbökkel és zenével. Bori az asztal egyik végén. Andris a másikon. Középen a torta, mint egy határvonal.
Andris új csaja, aki a dekoltázsával a fiúk örömére telefont pörgetett. A feleségek szemforgatva figyelmeztették a férjeiket. A férfiak úgy tettek, mintha csak a pizza érdekelné őket.
Megpróbáltam enyhíteni a hangulatot:
A lényeg, hogy mindketten itt vagytok. A gyereknek öröm
A fagy olyan erős volt, hogy a pizza is megfagyott.
Idővel minden megnyugodott. Gyakrabban találkoztunk Borival érdekesebb és biztonságosabb volt. Andrissal csak néha lájkolás és véletlen találkozók a plázában tartották a kapcsolatot.
És rájöttem egy egyszerű dologra: nemcsak férj és feleség válnak el. A barátok is egy kicsit. Most már minden ünnepünk olyan, mint a Biztonsági Tanács ülése: szigorú protokoll és gondosan megtervezett ülésrend.
Karácsonykor például két ünnepünk van:
Először Borival mákos guba és forralt bor.
Aztán Andrissal marhahús és az aktuális tündérlány szűk farmerben.
Nemrég arra gondoltam: ha még valaki elválik, külön chatcsoportokat kell nyitnunk minden ünnepre. A barátság még él, de olyan, mint a plázatagság egyéni, korlátozásokkal és szigorú felhasználási feltételekkel.
Néha úgy érzem: ha lehetne hivatalosan is barátságot válni, mi is aláírnánk a papírokat ügyvédek és tartásdíj nélkül, de grillezési menetrenddel és közös barátok hétvégénként záradékkal.
A válás ragályos. Még akkor is, ha másé







