Húsz év ajándék nélkül: egy harmóniában élő házaspár.
Bálint Kovács soha nem adott ajándékot a feleségének, annak ellenére, hogy húsz éve boldogan éltek együtt. Nem a spórolás miatt, egyszerűen soha nem adódott alkalom. Évával minden gyorsan történt: egy hónap alatt ismerkedtek meg, majd összeházasodtak.
Randevúik sem voltak ajándékokkal tarkítva. Bálint mindig csak odalopakodott a kis faluba, ahol Éva élt, és fütyörészve várt az ablaka alatt. Ő pedig kirohant, és a kapu melletti padon ültek le, alig beszélgetve éjfélig.
Az első csókot az eljegyzésük napján lopta el tőle. Aztán jött az esküvő, a mindennapok és a gondok. Bálint ügyes üzletembernek bizonyult, disznótenyésztéséből jól megélt. Éva keményen dolgozott, kertje a szomszédok irigységét keltette. Aztán jöttek a gyerekek, a pelenkák, a csatos ruhák, a gyermekbetegségek Ajándékokra? Sosem volt idő. Az ünnepeket szerényen, egy jó vacsora mellett töltötték. Így telt el az életük csendesen, kemény munkával, de békében.
Egy nap Bálint a piacra indult a szomszédjával, hogy burgonyát és szalonnát adjanak el, március 8-a előtt. Kiürítette a pincét, válogatta a krumplit, és a felesleget eladta. A szalonnát is most kellett eladnia, mielőtt levágják az új disznót. A piacon kellemes tavaszi szellő játszadozott. Meglepetésére, minden elkel, mintha ingyen osztanák. A szalonna pillanatok alatt elfogyott, a krumplit pedig csemegének nézték. “Nem rossz gondolta Bálint, elégedetten. Éva örülni fog.”
A szomszéd kocsijába pakolta a zacskókat, majd elindult bevásárolni. Éva adott neki egy röpid listát. Szokása szerint előbb betért a közeli kocsmába, hogy megünnepelje a sikeres napot. Nem azért, mert nagyivó lett volna, de makacsul hitte: ha nem iszik egy pohárral, a következő eladás is rosszul sül el. Miután lenyelte a borát, könnyed léptekkel indult tovább, figyelve a tömeget és a kirakatokat. Ekkor szinte belebotlott egy váratlan jelenetbe.
Egy üzlet előtt egy fiatal pár bámulta a kirakatban kiállított ruhát. A lány, friss, mint a tavaszi szél, sóhajtozott:
“Zsófi, gyerünk már, nem fogod itt bámulni egész nap!”
“Nézd, Péter, gyönyörű! Tökéletesen rám passzolna.”
“Pff, ez csak egy darab anyag.”
“Te tökfej! Ez a legújabb retro divat! Add nekem anyák napjára, légyszi!”
“Zsófi, tudod, hogy nincs pénzünk. Ha ezt megveszem, tésztán élünk a hónap végéig”
“Megoldjuk, drágám! Annyira szeretném! Már egy éve vagyunk házasok, és még karácsonyra sem kaptam tőled semmit!”
“Zsófi, megőrülsz”
“Szeretlek, édesem suttogta, majd gyengéden megcsókolta és bevezette az üzletbe.”
A fiú, észrevéve Bálint tekintetét, összevonta a vállát, mintha mondaná: “Nők, mi?” Nem sokkal később kijöttek, Zsófi nevetve szorongatta a csomagot. Bálint még egy darabig a kirakat előtt ácsorgott. A ruha szép volt, egyszerű, virágmintás, pont olyan, mint amit Éva viselt régen a randevúikon. Egy elfeledett érzés kavarogott benne. Vajon a fiatalságuk után vágyakozott? Vagy csak magukat látta abban a fiatal párban? Hirtelen egy gondolat villant át az agyán: “Soha nem adtam semmit Évának. Mindig elfoglalt voltam. Azt hittem, felesleges. De ez a fiú hajlandó megszorítani magát, hogy boldoggá tegye a feleségét. Szeretetből. És én? Szeretem még Évát? A házasság előtt azt hittem, igen. Aztán minden beleolvadt a megszokásba. Egy élet kemény munkával, emlékek nélkül Ej, hát ilyen ez az élet!”
Ez a lopott boldogság szúrt a szívébe. Ő is meg akarta érezni.
Határozottan belépett az üzletbe. Egy eladónő mosolyogva fordult felé:
“Segíthetek?”
“Igen, kisasszony. Azt a ruhát szeretném, ami a kirakatban van.”
“Ó, kitűnő választás! Ez a legújabb vintage selyemmodell. A lányának biztosan tetszeni fog.”
“Nem a lányomnak, a feleségemnek mormogta Bálint.”
“Ó, milyen szerencsés asszony! csicsergte az eladónő, miközben becsomagolta a ruhát.”
“Mennyibe kerül?”
Amikor elárulta az árat, Bálintot majdnem elszorult a torka. Vagyon volt a szemében.
“Miért ilyen drága?” morgott.
“Ez egy híres tervező alkotása magyarázta türelmesen az eladónő.”
Habozott. De Zsófi boldog arcképe újra felvillant előtte. Végül döntött.
“Megveszem.”
Leszámolta a pénzt, majd büszkén távozott. A szomszéd már várt rá. Az út hazafelé vidám volt. A szomszéd hencegett a hasznával.
“Neked hogy ment?”
“Hogyhogy?”
“Jól árultad el a cuccot?”
“Most már más pénzével is foglalkozol? mérgelődött Bálint.”
“Hé, nyugi már morogta a szomszéd, meglepődve a hirtelen hangulatváltáson.”
Hazaérve Éva még nem jött meg a tanyáról. Bálint etette az állatokat, takarította az ólat. De a jó tett ellenére is nyomasztotta valami. Miért érez ilyen feszültséget? Megvonta a vállát, bem
