**Keserű csalódás szerelmből, figyelmeztetés nélkül**
Nem számítottam rá Egyszerűen csak a tények elé állított: hogyan változott át a szerelem keserű csalódássá.
Én Szilvi vagyok, huszonhét éves. Magabiztos, szép nő vagyok, jó munkával és stabil jövedelemmel. Egyszerű álmaim voltak: férjhez menni, két gyereket nevelni, és egyszer saját autóba ülni, amit keményen megkeresett pénzből vettem. Nem a gazdagság után vágyódtam, csak a szeretetre és a nyugalomra.
Egy éve találkoztam Bélával. Érettnek, megbízhatónak tűnt, nyugodt természetével és lágy mosolyával. Szerelmes lettem, ahogy csak egyszer lehet életében. Hamarosan összejöttünk, és nem sokkal később felkínálta, hogy költözzek hozzá, a budapesti lakásába. Nem haboztam.
De a szüleim határozottan ellenezték.
Már volt felesége, Szilvi! Ha nem tudta megtartani a családját, akkor benne van a hiba mondta anyám aggódó tekintettel.
Apám sem titkolta ellenszenvét. De én hittem abban, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. És elköltöztem. Magammal vittem a bőröndöket, a ruhákat, a könyveket, és egy kis vigaszt. Akkor még nem tudtam, hogy amikor átléptem a lakása küszöbét, egyben a bizalom határát is átléptem.
A konyhában egy hétéves kisfiú ült az asztalnál.
Ő a fiam, Márk. Mostantól velünk fog élni jelentette ki Béla közömbösen, mintha egy kiscicáról beszélne, és nem egy gyerekről, akinek első naptól fogva nem én akartam lenni a mostohaanyja.
Nem jött ki belőlem egy szó sem.
Miért nem szóltál előre?
Mit változtatott volna? vont vállat. Az anyja a párjával költözött Szegedre, és most már zavarja a gyerek. Kettesben nem boldogulunk, te felnőtt vagy
Próbáltam meggyőzni magam, hogy menni fog. Mindig is szerettem a gyerekeket. Azt hittem, köztünk is kialakulhat valami, közelebb kerülhetünk egymáshoz. De minden rosszul sült el.
Márk ingerlékeny, önfejű és rossz nevelésű volt. Sértegetett, hisztizett, azt kiabálta, hogy szarul főzök és büdös vagyok Ha Béla közelebb jött hozzám, féltékeny lett és hangosan követelte a figyelmét.
Kimerült voltam. Munka után felmosni, mosni, főzni kellett, és még egy gyerekkel is foglalkoznom, aki nyíltan utált. Próbáltam jól csinálni: segítettem a leckében, játszottunk, meséket olvastam. De ő hátat fordított, vagy apját kiabálta. Számára csak az apja létezett.
Amikor panaszra vetemedtem Bélánál, legyintett:
Megszokod, te felnőtt vagy. Légy határozottabb. Ha nem akarod, figyelmen kívül hagyod. Gyerek, mit vársz?
Összeszorítottam a fogam. De minden este egyre kevesebb bátorság maradt bennem. Nem akartam hazamenni. Nem éreztem már, hogy szeretnek.
Egy nap nem mentem haza. Nagymamámhoz utaztam Pécsre. Kikapcsoltam a telefont, és egy napig eltűntem. Amikor másnap felhívtam Bélát, hideg volt. Próbáltam megmagyarázni:
Béla, beszélnünk kell. Nem szóltál, hogy hárman fognunk élni. Nem voltam felkészülve erre. Nem tudok megbarátkozni Márkkal. És te sem támogatsz
Támogatlak? Te felnőtt vagy! Ha nem tudsz egy gyereket kezelni, az a te gondod. Megbuktad a teszten.
Milyen teszten? kérdeztem zavartan.
A próbán! Megfutamodtál. Ez azt jelenti, nem vagy nekem való. A lakásomat és a fizetésemet szeretted, nem engem. Önző vagy!
ÉN vagyok önző?! Az exed az önző, aki otthagyta a fiát! Te meg még csak fel sem világosítottál! Nem készültem fel anyaságra!
Menj vágta el. Szedd össze a cuccaid, és tűnj el.
Csendben összepakoltam. A könnyek fullasztottak, de kibírtam. Elhagytam a lakását, és ott hagytam mindent, ami még tegnap az új élet kezdetének tűnt.
És tudjátok mit? Nem bánom. Rájöttem, hogy nem kell senkinek bizonyítanom az értékemet, főleg nem annak, aki a szerelmet egy tesztben mérte.
Hiszek a családban, de egy dolgot most már tudok: nem engedem, hogy titokban átírják az életemet. Egy gyerekes férfi nem ítélet. De az, aki eltitkolja az igazságot, az végképp nem nekem való.
