Tényleg felépítettünk egy nagy házat értelmetlenül? dühösen kérdezte a anyós. Akkor fizess vissza a felét!
Komolyan beszélnem kell veled ült le a rövid hajú nő Ágnes elé. Mielőtt a fiammal randizni kezdesz, tudnod kell pár dolgot.
A vékony, szőke lány csodálkozva nézett a leendő rokonra, akit életében csak harmadszor látott.
Ha családunk tagja akarsz lenni, értsd meg, hogy Andrisnak a szülei a legfontosabbak! mondta büszkén Tóthné Katalin. Nem kell egy menye, aki uralni akarja a fiamat.
Én uralom őt? vágott közbe Ágnes.
Várj már a végére! Legyél türelmes! válaszolt ridegen a nő.
A lány azonnal lehorgasztotta a fejét, és elpirult. Nem akarta felbosszantani András anyját.
Nemrég kezdtek randizni, és Ágnes még nem érezte magát elég biztosnak.
Igen folytatta Tóthné , a családnak már megvan a terve: amint András megnősül, mindannyian beköltözünk a majdnem kész házba. Együtt élünk, mint egy nagy, boldog család!
Remek! mondta erőltetett mosollyal a lány.
A nő meglepődött a válaszon, felhúzta a szemöldökét. Nem számított rá, hogy a leendő meny ilyen gyorsan beleegyezik.
Örülök, hogy egyetértesz velünk! Azt hiszem, jó barátnők leszünk! hunyorított okosan Ágnesre Tóthné.
És rögtön elkezdte dicsérni a lányt a fiának, milyen kedves okos, és gondoskodó.
Ágnes, ezt látva, még jobban próbált megfelelni a nőnek.
Akár okkal, akár ok nélkül, apró ajándékokat adott neki, hogy kifejezze figyelmét.
Egy év múlva Tóthné, attól féltve, hogy a fiú és Ágnes talán nem házasodnak össze, unszolni kezdte a nagy lépésre.
Mikor teszel megkérő kérdést? kérdezte majdnem minden nap András anyja. Ha tovább húzod, a lány elhagy, és megbánod
András végül rászánta magát, és megkérte Ágnes kezét, aki boldogan igent mondott.
Az esküvőt a vőlegény szülei fizették, így a lány még jobban meggyőződött arról, hogy tökéletes partnert választott.
Az első három hónapban a fiatal házasok bérelt lakásban éltek, majd Tóthné örömmel jelentette, hogy a ház készen áll a költözésre.
Na, pakoljatok össze, mi is összepakolunk! mondta vidáman a fiának és menyének.
Miért? Jól elvagyunk itt! ráncolta a homlokát a lány, aki nem akart anyóssal élni.
Hogyhogy miért? lepődött meg anyós. Megállapodtunk, hogy a ház elkészülte után beköltözünk!
Költözzetek, ha nektek jó! fújt fel fennhéjázóan Ágnes, akinek hirtelen megváltozott a véleménye a rokonról.
Tóthné annyira megdöbbent a kijelentésen, hogy néhány másodpercig csak nézett.
Várj csak, te ígérted mondta nyugodtan.
Mit mondtam akkor. Most megváltozott a véleményem, és nem akarok veletek élni! jelentette ki keményen Ágnes. Külön fogunk lakni! Amúgy, mivel ti kiköltöztetek, mi megkapjuk a ti lakásotokat!
Micsoda? Fogd be a szád! tört ki anyós. Csalás! tette hozzá haraggal, és letette a telefont.
Ágnes hallgatta a tárcsahangot, majd letette a készüléket.
Amint ezt megtette, meghallotta, hogy a férje is beszél a telefonján a konyhából.
A lány felfigyelt, és rájött, hogy András anyja panaszkodik.
Fél óra múlva, mikor a férfi befejezte a beszélgetést, Ágnes bement a konyhába.
A férje arcán látta, hogy nagyon szomorú és mérges. András ránézett, és keményen megkérdezte:
Mi ez az egész?
Miről beszélsz? Ágnes keresztbe tette a karját.
Anyám hívott. Pénzt akar
Mi? Milyen pénzt és miért?! a lányt meglepte és kissé sokkolta a hír.
A házért. Te ígértél neki valamit, amikor még nem voltál a feleségem? András összeráncolta a homlokát. Hogy együtt fogunk lakni?
Semmit Ágnes úgy tett, mintha nem értené.
Te támogattad a tervét a házzal, igaz? kérdezte szigorúan a férfi.
És akkor mi van? Akkor egyetértettem, most meg nem akarok fordította el a tekintetét a lány.
Én nem értettem egyet, mert azt hittem, csak fecseg! A ház három éve állt, de a mi esküvőnk után anya befejezte. Kiderült, miattad! szorította össze a fogát András.
Na, befejezte, és kész legyintett Ágnes. Mi ezzel a baj?
A férfi nem válaszolt, mert anyja ismét hívta. De okos lépést tett: a kezébe nyomta a telefont a feleségének:
Na, most te beszélj!
Amint Tóthné meghallotta a meny hangját, rögtön nekiestek.
Adjátok vissza a pénzt a házért! mondta határozottan.
Milyen pénzt? Megbolondultál? vágott vissza a lány.
Miattad építettünk feleslegesen egy házat?! dühöngött anyós. Akkor fizess vissza a felét!
Milyen felét! Ágnes összeszorította a fogait.
Ötmillió! Ötmillióval tartoztok nekem! ordította Tóthné. Különben
Mit csináltok velünk? Én semmit nem írtam alá! mondta diadalmasan a meny.
Akkor megszakítjuk veletek a kapcsolatot! fenyegetőzött anyós.
Jaj, ne már! nevetett Ágnes, és letette a telefont.
Tóthné azt követelte, hogy András fizessen neki havonta ötvenezret.
Így tíz év alatt sem jönnél a pénzedhöz! dühöngött anyós. Vagy költözzetek a házba, vagy növeld az összeget!
Mivel Andrásnak nem volt
